Fiókák hava

Ezekben a hetekben bármikor találhattok madárfiókát, városban, erdőben, fasorban, parkokban, mindefelé. Ha ilyen csutak farkú kisrigót találtok, ne mentsétek meg. Általában ott vannak a közelben a szülei, akik szorgalmasan etetik, terelik, riasztják és tanítják.

Ezek itt énekes rigó fiókák, de hasonlóak a fekete rigók is. (fotó mme.hu; Nagy Károly)  

Én pár napja a József utcában találtam egyet, a belvárosban. A járda kellős közepén üldögélt, és a szárnyát rezegtetve, égnek fordított csőrrel sipítozott. Láttam, hogy az utca végén a rolleres kissrácok is észrevették, úgyhogy gyorsan felkaptam, és betettem a kerítésen belülre egy foghíjtelken.  Figyeltem vagy húsz percen át kicsit távolabbról, és valóban meg is jelentek az öregek.
Egyikük leszállt hozzá a földre, majd eltűntek egy ott parkoló autó alatt.

Előfordult már, hogy a szomszéd gyerekek kisrigóval állítottak be hozzám, és rendíthetetlenül állították, hogy ezt nem lehet visszavinni, mert az iskola előtti park tele van macskával. Nem tehettem mást, befogadtam.

A rigók szeretik a reszelt főtt tojást, konzerv kutya- vagy macskakaját, de a legeslegjobban a természetes táplálékot, úgyhogy minden nap órákat töltöttem azzal, hogy gilisztákat ássak a kertben, és szöcskéket fogdossak a ház előtt.

A rigónál is fáradtságosabb fiókám Ricsaj volt, a szarka. Egy égig érő jegenyenyár alatt találtam a bicikliút mellett. Ott botladozott és rikácsolt a fűben, kidülledt szemekkel. Tudom, hogy szarkából sok van, meg kifosztja más madarak fészkeit stb. De nem volt szívem otthagyni. Visszatenni nem tudtam, hát betettem a táskámba, kibéleltem körülötte a sálammal, és hazavittem. A felnevelni technikailag nem volt nehéz, de a család és a szomszédok életét felforgatta egy időre.

Ricsi ugyanis szabadon élt a házban és a kertben. Nem volt kalitkája, csak egy nyitott doboza ülőrúddal. Amíg nem tudott repülni, addig a szobámban lakott és gyalog járt. Mindig figyelnem kellett, hogy rá ne lépjek. A kedvenc állomáshelyeit, könyvespolcot, szekrény tetejét, a gyerekkori babáim ölét és fejét állandóan selyempapírral, vagy újságpapírral kellett letakarnom, hogy megvédjem a madárszartól. 

És persze neki is állandóan gyűjtöttük a szöcskét, sáskát, gilisztát, és mindenféle csemegéket. Amikor repülni tanult, és levetette magát az erkélyről majd' frászt kaptam, mert nem tudott megkapaszkodni a villanydróton, hanem leesett éppen Maffia, a kandúrunk orra elé. Rákiáltottam fentről, hogy 'Sicc onnan te dög!', de a macska rám se bagózott. Ekkor Ricsi megfordult, szembenézett vele, és recsegő hangján ő is rákiáltott. A macska erre felborzolta a szőrét és elrohant. Gondolom meglepődött ezen a vérlázító vakmerőségen. Onnantól kezdve már nem féltettem annyira a macskáktól.

Nyár volt, vakáció, mi pedig táborba mentünk Aggtelekre a barátainkkal. Ricsi még gondoskodásra szorult, ezért magunkkal vittük egy dobozban és vittünk neki nyári lakként egy kalitkát is. Stoppal utaztunk párosával. Hátunkon óriási csővázas hátizsák, kezünkben doboz Ricsivel, másikban kalitka, miközben két fuvar között szökcskéket kergettünk az útszélen.

Később, amikor már jól tudott repülni, megismerkedett a szomszédokkal. Ha valaki kint volt az udvaron, Ricsi mindjárt ott termett és produkálta magát. Masírozott, billegett az ágakon, és recsegő hangon ételt kunyerált: szamócát, sajtot miegymást. És hogy lop-e a szarka? Igen. Ricsi lopott. Százforintost, tollbetétet, és mindenféle apró csillogó tárgyakat, amiket aztán elrejtett a szobámban a parkettarésbe, párnahuzatba, régi  játékbabák hajába, vagy a könyvek közé. Agyafúrt módon ha látta, hogy figyeljük, akkor addig járkál csőrében a kinccsel, amíg egy észrevétlen pillanatban végre elhelyezhette.

Amikor felnőtt, szép lassan visszaszokott a vadonba. Először csak nappal tűnt el pár órára, aztán már egész nap kint maradt, később pedig estére sem jött be. Aggódtam érte, hogy a bizalmas természetével nem fog életben maradni, de nem így lett.  Egész sokáig tudtunk róla. Néha felbukkant, és recsegett egy kicsit az udvarban a diófán.

Akik hozzám hasonlóan hajlamosak a nyomorult jószágok hazaszállítására és megmentésére, azoknak melegen ajánlom az MME útmutatóját, hogy mikor kell menteni, és mikor hagyjuk inkább békén a talált fiókát.