Szüret a Somlón

Janó hasán szőlő árnyak.

A hétvégén szüreteltünk barátaink szőlőjében a Somlón. Volt minden: észt vendégek, kemény munka, pálinka, bor, pottyantós budis romantika, piknik, valódi, édeskés fekete kenyér, hajnalig tartó tánc, törött poharak, ittas állapotban való nemzetközi erőfitogtatás, és padláson alvás.

Idén szokatlanul korán, október helyett már nyár végén szüretelni kellett. Nagy a szárazság, töppedni kezdtek a szemek, mert ilyenkor a növény visszaszívja a nedvességet a gyümölcsből, hogy életben maradjon.

Mentsük hát ami menthető, péntek este törődötten, sötétben, este 11-kor megérkeztünk Borszörcsökre. Az út mellett őzek legelésztek, világított a szemük, amikor felénk fordultak, de eszük ágában sem volt odébbálni.

Nem sokkal előttünk érkezett az észt csapat két motoros előfutára, majd éjfél körül, alighogy bepakoltuk a cuccainkat a présház padlására, megjöttek a többiek is a kisbusszal. A barátaink barátainak a barátai, akik hallottak a Somló hegyi szüretről, és úgy gondolták ezt ők is kipróbálják. 36 órát utaztak egyfolytában, de láthatóan jól bírták a gyűrődést. A vacsora mellé elfogyasztott a társaság egy liter pálinkát, és néhány üveg bort a tavalyi termésből. Hüledezve néztük, hogy 3-4 feles, borral kísérve meg se kottyant nekik, miközben valószínűleg hulla fáradtak voltak.

A csapat huszonéves és harmincas fiatalokból állt. Volt köztük régiségkereskedő, diák, környezetvédő és menedzser., meg olyan is, aki fiatal kora ellenére négy gyermekes apuka, bár gyermekeit az anyukáik nevelgetik.

Folyt.köv. a szürettel.