Izzik a galagonya

Ha kirándultok mostanában, szinte mindenütt láthatjátok, hogy izzik a galagonya ruhája. Nem a levelektől, mert azok még zöldek, hanem a rengeteg pirosló bogyótól.

Azt nem tudom, hogy a galagonyabokor tényleg lánnyá válik-e holdfénynél, de ha valaki kint marad és megfigyeli, majd számoljon be róla. A Galagonya volt gyerekként az egyik kedvenc versem, pedig nem egy vidám darab, ha belegondolok, de nagyon szerettem a hangulatát, a ritmusát.

Tavaly télen a pécsi főtéren volt egy Galagonya-szavaló flashmob, amihez pálinkát is adtak ajándékba, hogy szebben szóljon és messzebbre szálljon a vers. Akkoriban sajnos úgy emlékszem épp mással voltam elfoglalva, a fekvőgipszet próbáltam leszerelni magamról.

A GALAGONYA

     Őszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

        ruhája.

     Zúg a tüske,

szél szalad ide-oda,

reszket a galagonya

        magába.

     Hogyha a Hold rá

        fátylat ereszt:

     lánnyá válik,

        sírni kezd.

     Őszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya 

ruhája.