Fonyódtól Keszhelyig

Az út 34 km, ami pár megállóval könnyen abszolválható, mert emelkedő hál' Istennek nincs benne. Balatonmáriafürdőn érdemes egy fél órára letámasztani a bicklit, mert az út menti Florida fagyizóban - rájelöltem nektek a gugli térképre -  igazi remekműveket szolgálnak fel. Nagyon sokféle fagyi van a klasszikus ízektől az egészen bizzar gumicukros változatokig. Van szépen fénylő, sötét étcsokoládés is, de amivel igazán belopta magát a szívembe, az az, hogy a kávék közt szerepel a Bayley's-zel felturbózott presszó kávé, a kedvencem.

Aztán csak tekertünk, tekertünk, és tekertünk.

őszi kikerics

Az út mellett találtunk őszi kikericseket. Ez egy törékeny, finom, halványlila virág, halálos méreggel a belsejében. Latin neve, a colhicin is erre utal. Kolchis az ókori méregkeverők városa volt, ahol az örök fiatalság csodaszerét keresték nagy erőkkel, ám kevés sikerrel. Dr. House-nak is volt kikerics mérgezett páciense. Ha érdekelnek a vadvirágok, akkor bővebb kikericsinfó ennek a posztnak a végén.

Következő megállónk már Keszthely előtt, Fenékpusztánál a 400 éves Vámház, ami manapság kocsmaként üzemel.

Egy-egy limonádésörrel próbáltuk hidratálni magunkat. A karunk, nyakunk, kézfejünk alaposan megégett, mert hiába van szeptember, harminchárom fok és tűző napsütés volt aznap.

A vörös viking pecsenyére sült.

A pulton "Mc: Fenék Fasírtos szencsó" feliratú műanyag doboz, az oszlopokon neonzöld alapra hímzett kalocsai virágok, a falon pedig betyárok elfogására feladott korabeli hirdetések figyelnek.

Amint elértük a keszthelyi strandot, megpróbáltuk a telefon navigációba beütni a szálláshelyünket. Közben élő  cigányzene szólt aláfestésnek a Halászcsárda teraszáról. Itt rendezték pár napja az újjáélesztett keszthelyi íróhét irodalmi gasztroestjeit.

A telefon útmutatásait követve kiértünk egy szélesebb betonútra, ahol egyszercsak akkorát robbant az első kerekem, hogy ijedtemben majdnem leestem a nyeregből. Még sosem kaptam durrdefektet. A bringát innentől kezdve toltuk, a gumi pedig slattyogva, szakadtan körözött mellettünk.

Zimmerfrei helyzetjelentés

Keszthelyen ménkű sok kiadó apartman van 2.500 - 4.500 Ft /fő/éj közötti áron. 98%-uk a szokásos, hetvenes-nyolcvanas években épül hatalmas családi ház leválasztott, lambériával díszített szobái, tetőterei, a sarokba applikát konyhával, és /vagy zuhanyzóval.

A bútorok szinte mindenütt a lakótérből levedlett régebbi darabok. Itt-ott még a pálmafás-tengerpartos, vagy hegyvidékes óriásposzter is megvan. Nem is lenne ezzel baj. Elhiszem, hogy nem jövedelmez már a szállásadás olyan jól, hogy érdemes legyen sokat belefeccölni. De a kis dolgokon is sok múlhat, és ezek hiánya igenis bosszant!

Pl. egész máshogy fest egy szoba apróságokkal felturbózva: ha legalább a két ágyneműhuzat egyforma, ha egyszínűek a törölközők, ha van a zuhanyzó előtt kilépő szőnyeg, ha egyformák, de legalább nem csorbák a tányérok, bögrék, poharak...Nem kerül sokba egy olvasólámpa az ágy mellé/fölé, egy egyszerű kis hajszárító a fürdőbe, jobb minőségű WC papír a WC-be, és ha már tűzhely nélküli konyhasarok van, akkor legalább egy kétlapos rezsó az asztalon. Egyszerű dolgok, nem? Mégis a legtöbb helyről hiányoznak. Az apartmanok többségében látszatra alig változott valami a hetvenes-nyolcvanas évek óta.

A mi szállásunkon volt kilépő a zuhanyzó előtt. A márványmintás kék csempéhez egy sötétkék-sárga-zöld spongyabobos változat. Ha létezne ízléskommandó, biztosan nagyot aratna a balatonparti szállásadók között.

Bringajavítás 

Szerencse, hogy a csak vasárnap délután durrant szét a kerekem, mert hétvégén nem lehet nyitva tartó szervizt találni Keszthelyen. Hétfő reggel nyitásra viszont már ott voltam a GreenZone üzlete előtt, akiket jó szívvel ajánlok, mert  kedvesek, gyorsak, és korrekt áron dolgoznak.

Második nap, Keszthelytől-Badacsonytomajig

A gyors gumicsere után feltekertünk a Festetics kastélyig. Utoljára kb.10 éves koromban jártam ott.
Meg kell mondjam, nagyon kellemes meglepetés volt. Nem mentünk be, csak a parkjába, de az tényleg csodálatos! Hasonló hangulatú, mint a Boboli kert Firenzében. Órási öreg fenyőfák egy dombtetőn, ízléses és gondozott ágyások, szökőkutak, padok, sétautak a fasorok mentén, teraszos kávézó és smaragdzöld gyep, amit nem lehetett könnyű zölden tartani a forró és száraz nyár folyamán.

Janót nem érdeklik a virágágyások, helyette inkább letelepedett egy gesztenyefa alá újságot olvasni.

A kastélyban a kávé átlagos, a kiszolgálás ugyancsak. Mufurc kislány, kilöttyintve szervírozott kávéval. Hát erre nem adnék öt pontot, de a reggeli napfényben fürdőző park miatt még így is megérte letelepedni pár percre.

Ennyit azért nem löttyintett ki. Az már én voltam.

Üdvözlet Keszthelyről, Janival a képben. 

csinos lábú székek

egy fotót is kitehettek volna Simon Böskéről

Keszthely után Badacsony felé menet, Vonyarcvashegy környékén van a bicikliút talán legvadregényesebb szakasza. Ártéri puhafaligeten, ránézésre egyszerű dzsumbujon át vezet az út, ahol a göcsörtös fűzfák kellemesen beárnyákolják az utat.

Így néz ki a puhafa liget.

Itt pedig már egy lelkes biciklista hever az útszélen. 

Itt-ott szerény villák tekintenek le hatalmas teraszukkal a bicikliútra. 

Csontváry után szabadon. 

Már pihen a kenu.

Belementem térdig, de hideg volt a víz.

Vonyarcvashegy után kezdett kissé macerássá válni a bicikliút. Sunyi, kis dőlésszögú, de fárasztó emelkedők sora kezdődött. Balatonedericsnél már kapkodtuk a levegőt, Szigligetnél pedig úgy döntöttünk, nem tesszük meg a faluba vezető rövid kitérőt, mert oda is emelkedő úton lehetett volna eljutni. Majd visszajövünk kocsival. - gondoltuk.

A kellemetlen, de nem gyilkos szintkülönbségek ellenére a Badacsony környékén nagyon klassz biciklizni. Az út mentén szőlőföldek, ismert és kevéssé ismert borászatok táblái, szépen felújított présházak, impozáns birtokok, és gyönyörű öreg mandulafák sorakoznak.

teleszedtem mandulával a biciklistáska zsebeit

tankoltunk

a seregélyek ellen hangágyúkkal, kereplőkkel és csomagolással védekeznek

Szőlőtaréj

Hulla fáradtan, elcsigázva értünk vissza Badacsonytomajba. Leadtuk a biciklit, átmentünk kocsival Szigligetre egy késői ebédre az Aranypatkóba, aztán hazaindultunk.