Kezdődik a bogyószüret

forrás:tyra's garden

Ha nincs egy vasatok sem, vagy van, de szeretnétek felvágni a barátok előtt mondjuk egy grúz kökényszósszal, akkor mostantól már vihettek a kirándulásokra zacskót, dobozt, kosárkát. Érik a bodza, és nemsokára a som, a kökény és a csipkebogyó is.  

Forrás: pinterest

A minap ment előttünk egy piros zsiguli, aminek a csomagtartóját a szállítmánytól nem lehetett becsukni. Valami feketés-vöröses, távolról rongynak, vagy gubancos fonalnak kinéző cucc volt benne. Találgattunk, hogy mi lehet, de csak akkor tudtuk megfejteni, amikor már majdnem a kocsi mellett voltunk előzés közben. Bodzabogyóval és az egész családdal volt megrakva.

Hogy mit csinálnak ilyen rettentes mennyiségű bodzával arról fogalmam sincs, bár kétségtelen, hogy elég sokmindenre fel lehet használni. Jó például szörpök, borok színezéséhez, likőrnek, pálinkának, zselének, de van ahol beleteszik sütibe, szószókba vagy fagyiba. Én eddig még csak a virágát használtam, mert a bogyóval nem volt türelmem bajlódni, úgyhogy a feldolgozásról személyes tapasztalatból nem tudok beszámolni, de ajánlok néhány weboldalt, remek receptekkel: itt, itt, és itt.

Enni egyébként már ettem bodzalekvárt, mert barátaim nem olyan restek ez ügyben, mint én. Nagyon kellemes, selymes állagú, édes, de mégsem gejl - bár ez nyilván a hozzáadott cukor mennyiségétől is függ - és nagyon szép színű lekvár.

fotó:ginandcrumpets.com

Ha nem vagytok nagy erdőjárók, vagy botanikusok, akkor a biztonság kedvéért gyűjtés előtt készüljetek fel, vagy ott helyben ellenőrizzétek a bokrot egy növényhatározóban, mert létezik egy gyalogbodza nevű növény is, amelynek a bogyói szintén csábítóak lehetnek, de mérgezőek. Nektek a fekete bodza kell!

Nálunk a kertben is van egy terebélyes bokor. Ilyenkor ősszel hatalmas rajta a forgalom. Jönnek rigók, barátposzáták és mindenféle madárkák csemegézni róla. Az eredmény általában a ház előtt álló kocsin jelentkezik: hatalmas, szétloccsant lilás-feketés madárszarok formájában. Eleinte bosszankodtunk rajta, de ma már csak röhögünk, és tippelünk a rekorderekre.

Kedvcsinálónak pedig néhány recept és késztermék: van pl. grappával kevert csipkebogyódzsem, sonkás-krémsajtos pirítósra, itt a recept a grúz kökényszószhoz, és a bodzamártáshoz, amit vadhúsokra önthetsz.

Ez itt egy galambmell bodzabogyómártással a bbcgoodfood kínálatából.

Apropó! Zsebbe ne gyűjtsetek. A bodzabogyóban, de másokban is, iszonyú erős festékanyag van, ami az életben nem jön ki a ruhátokból, ha véletlenül összenyomódik.

Vízitúra gyerekekkel a Körösön - 2. rész

Mi utaztunk Butabogárral.

Hulla fáradtan érkeztünk Köröstarcsára. A kikötőből üvöltő zenét már messziről hallattuk a vízen, úgyhogy alvásügyben nem sok jóra számítottunk. Ezeken a kis vízparti party helyeken, ahol van egy-két tűzrakóhely és egy büfé sörrel, mindig valakinek a név- vagy születésnapját ünneplik szép nyári estéken, többnyire rettenetes zenével.

Tábla a kishajókikötőben. Tudja vki mi a fene az a sólyapálya?

A kemping és a büfé egyébiránt nagyon olcsó, az objektum gondnoka pedig igazán jó fej. Negyvenes fickó rövidnadrágban, papucsban, matrózpólóban. Azonnal elénk slattyogott, amint bekanyarodtunk a kikötőbe, és segített kiemelni és felcipelni a hajókat. Szabadkozott kicsit azért, mert  valószínűleg hangos zenére számíthatunk majd hajnalig, de mivel nincs más hely, ahol táborozhattunk volna a közelben, próbáltunk nem tudomást venni az egészről.

Kipakoltunk, sátrat vertünk, Gábor barátunk pedig estére olyan paprikás krumplit főzött a bográcsban, hogy Janó és Dugó a végén kenyérrel még ki is törölgették. Sőt, így utólag bevallom, még aludni is tudtunk a zene és a hepehupás, kőkemény fekhely ellenére, mert a fáradtság és a sör legyőzte bennünk az ünneplők zsivaját.

 A két-három útba ejtett kikötő és parti büfé egyébként nagyon kellemes meglepetés volt. No nem a cizellált infrastruktúra miatt, hanem azért mert bár a szolgáltatások fogalmazzunk így, nagyon egyszerűek, de az ott lévő emberek ezt a kedvességükkel, és valamiféle természetes segítőkészséggel kompenzálják. Egy nagyvárosi, rohanó, arrogáns már-már normálisnak tűnő taplóság helyett itt eléd jönnek, megfogják a holmidat, segítenek cipekedni, berakják a jégakkukat a büfé fagyasztójába reggelig, útba igazítanak, megnyugtatnak, hogy sátrazhatsz távolabb is, hisz az őr itt lesz, vigyáz éjjel a hajókra, és ha jégkrémet akar valamelyik gyerek, akkor beengedik a pult mögé, hogy maga válogathasson a hűtőben. Hogy melyik helyek voltak ezek? A Békés-Dánfoki üdülő központ, a köröstarcsai kishajókikötő, és a Félhalmi horgásztanyák.A többit megmutatom képekben:

A kényelmes horgász hajója

Kiszárad fák törzsei nyúltak ki sok helyen a folyóból.

A sárga virágmező amibe beeveztünk, a vízitök.

Többször is megálltunk, hogy a srácok beugorhassanak.

Janó behúzta a lapátot és várt, hogy talán majd visz a víz. Nem vitt. Sőt, a szél inkább visszafelé fújt amikor nem eveztünk.

nagytakarítok

Remek vízálló zsákot kaptunk ajándékba angliai barátainktól, pont a túra előtt. Nagyon jól bevált. Erős, könnyű bele csomagolni, és egyszerűen zárható. Szerettem.

A félhalmi kikötőőr vagonja, fűzfája és mercije.

A dolognak ezt a részét a fiúk kevésbé élvezték. Néha atyai tekintélyt és dorgálást kellett bevetni, hogy részt vegyenek a rakodásban és a holmik cipelésében. Úgy érezték, hogy ez abból a kevéske, értékes időből vesz el, amelyet barátaikkal tölthetnek még a nyáron.

Bekészített akasztókötél öngyilkosjelölteknek.

Néhány arc a díszes társaságból. Az asztalos, a könyvelő, a tanár, a közgazdász, a blogger, a jó gyerekek, a rossz gyerekek, az egyetemista, a kiskamasz királylány és a többiek. 

Végül csemegének az evezés mozgóképen, és Dugó barátunk világraszóló panasza: elfogyott a termobögrémből a hosszúlépés.... Azt kívánjuk Dugó, hogy ennél nagyobb problémád, sohase legyen.

 

Vízitúra gyerekekkel a Körösön

Úgy megégtem a vízitúrán, mint Tutajos a Tüskevárban. Alig tudok hátradőlni a székemen.Aúúúúúú!
Gyerekes vízitúrán voltunk a hétvégén a Körösön, hogy kineveljük saját öregedő, pocakosodó, elkényelmesedő vízitúrás társaságunk utánpótlását.

Janóval mi egy nappal később csatlakoztunk, de már 5.40-kor felkeltünk, hogy időben leérjünk a békési duzzasztóhoz, nehogy ránk kelljen várnia a csapatnak. Félálomban csomagoltunk, így a polifoam helyett a radiátor mögé való hőtükröt raktam el véletlenül.

Persze kár volt rohanni. A társaság még akkor mászott elő a sátrakból. Onnantól pedig tapasztalatból tudtam, hogy még órák vannak hátra az indulásig, úgyhogy cefrés hordókba gyömöszöltük a cuccainkat, és felkerestük a parton a horgász büfét.

Janó legfontosabb úti egysége a hűtőláda.

Jó kis hely ez. A fa bodega mellett rózsás kárpitú kanapé, a másik oldalán csocsóasztal áll, előtte székek, kis asztalokkal egy nagy fa árnyékéban elszórva. A kávét porcelán csészében kapjuk, és meglepően finom az árfekvéshez képest. Darálós kávéfőzővel készült. Ha figyeltek egy pár másodpercig amikor valahol kávét kértek, akkor a darálós masináknak könnyen felismeritek a hangját, mert némelyik olyan hangosan darál, mint egy traktor. Ez általában jót jelent. A kávé, kisfröccs, cigi kör után végre bepakoltuk a kenukba a holmikat, kikötöztünk mindent spárgával, hogy ha felborulnánk, ne ússzanak el a cuccaink, és vízre szálltunk.

6-12 éves gyerekek voltak velünk a csapatban. Eleinte egy kicsit nyüszögtek ugyan, amiért nincs internet a hajókban, de ez a hiányérzet a kaland hevében gyorsan elmúlt. A srácok machete-vel fát aprítottak, kardoztak, kagylóhéjat gyűjtöttek, felderítettek, versenyt eveztek velünk, és a parti fákra lógatott kötelekről ugráltak a folyóba.   

Induláskor rengeteg döglött kagylót láttunk. Kifordult, málló testük ott lebegett a hajóink körül, majd ahogy távolodtunk egyre kisebbek lettek a tetemek. Volt egy szakasz, ahol az elpusztul kis kagylók pont úgy néztek ki, mintha valaki megcsócsált rágóval köpte volna tele a vizet. Nem tudom mi lehetett a pusztulásuk oka, valószínűleg túlságosan felmelegedett a folyó, és nem volt számukra elég oxigén.

Később, ahol mélyebb és szélesebb lett, már kitisztult a víz, és egyre szebb lett a táj. A parton igazi dzsungel: ártéri ligeterdő öreg, víz fölé hajló fűzfákkal - ezek alá ha tudtunk, beeveztünk, árnyékot keresve - és hatalmas, vadszőlő subába bújt nyárfákkal, amelyről úgy lógnak le a szőlőindák, mint a liánok a trópusi esőerdőkben.

 

Időnként felrebbent előttünk egy szürkegém, vagy elsuhant ragyogó kék nyílként egy jégmadár. A víz felett fecskék cikáztak a magasból pedig gyurgyalagok  prüntyögése hallatszott.

Jégmadár, de sajnos nem nekem sikerült így lefotóznom.Ez a kép a wikiről van.

Amikor elfáradtunk, behúzódtunk egy-egy fűzfa árnyékába, bontottunk egy limonádésört a hűtőtáskából, ringatóztunk a vízen, és figyeltük az evezőlapátra szálló szitakötőket.

A nap vége felé egyre gyakrabban ismétlődött ez a jelenet. Kezdtünk nyűgössé válni. No nem a gyerekek, hisz ők jól a szórakoztak: ha volt kedvük eveztek, ha nem, akkor a vízbe ugráltak és csatáztak. Mi lettünk egyre nyűgösebbek,  mert kemény az ülőke, mert nincs sodrás, és sokat kell evezni, mert a fényvédő ellenére leégtünk, ami fáj, mert a jégakkuk elolvadtak így nem hűtötték tovább a sört és a csokit. Panaszaink sora nőttön nőtt. Több mint 20 km-t eveztünk Köröstarcsáig, ahol dübörgő zene fogadott minket a kempingben.

Folyt köv. hamarosan.    

Láttatok már idén hullócsillagot?

Tegnap elmentünk hullócsillagot vadászni, mert azt olvastuk az Időképen, hogy mindjárt jönnek a Perseidák. Töltöttünk gyorsan egy csillagtérképet a telefonra, elraktunk egy fejlámpát, megittunk egy kávét, és fél kettőkor elindultunk a szőlőhegyre.

Az ég tiszta volt, és milliónyi csillag látszott rajta. A tücskök  - illetve ilyenkor már inkább csak a sáskák - ciripeltek ezerrel, a kukoricaszárak pedig zörögtek a szélben az út mentén. A háttérben Pécs az, ami úgy fest, mintha lángokban állna.

 

Hát ilyen volt: 

Az ember sokszor nehezen vesz erőt magán, hogy az éjszaka közepén kikászálódjon az ágyból, összeszedje a cuccát és elinduljon valahová. Az talán egy árnyalattal kellemesebb forgatókönyv, ha egyszerűen csak a szokottnál tovább fennmarad egy ilyen program kedvééért. Bevallom, fél kettőkor épp bennem sem lobogott túlságosan a lelkesedés, de aztán csak összeszedtem magam valahogy, és mondhatom, nem bántam meg. Tényleg gyönyörű volt, úgyhogy ha tehetitek, szökjetek meg a városból, és menjetek még augusztusban csillagokat nézni! A telefonra többféle angol nyelvű  csillagtérképet lehet letölteni, ami nagyon jó játék. Ahová irányítjátok, ott kiírja a látható csillagok, bolygók és csillagképek nevét. Mi a gugli SkyMap-jét használtuk.

    

  

Séta a szelídgesztenyék árnyékában

Zengővárkony különös hangulatú falu. Takaros sváb porták elszórva egy mediterrán tájon. Körülötte gesztenyefa liget, diófákkal szegélyezett árnyas földutak, és öreg gyömölcsösök girbegurba fákkal. Olyan nyugalmat áraszt a táj, hogy a puszta látványától is úgy érzed, mintha leszedáltak volna.

Ha a piros kereszten indultok Pécsvárad felé, eljuttok a szelídgesztenyék mentén Rockenbauer Pál sírjához.

 Az itt álló fák között állítólag vannak 500-600 évesek is, bár sok közülük már kiszáradt, és csak a csupasz ágaival nyújtózik az ég felé. Amelyek viszont élnek, azok valóban nagyon impozáns példányok. Kérgük sima és szürke, mint a bükkfáké, leveleik pedig még a rekkenő hőségben is üdítően fényesek és élénk zöldek.

Korábban sok-sok éven át egy gomba okozta kéregrák pusztította őket, amit mára - legalábbis itt az ősgesztenyésben - sikerült megállítani. Egy egyetemi csapat hat éven keresztül 2000 fát kezelt úgy, hogy a kéreg alá juttattak egy gombát megtámadó vírust. Ez segített némileg, bár a betegség nem tűnt el teljesen, az új fák telepítésének pedig nem kedvez a szélsőséges időjárás, különösen nem a forró és száraz nyarak.

Betegség ide vagy oda, azért lesz termés. Most még zöld sünburokban figyelnek a gesztenyék, de októberre megérnek, úgyhogy érdemes visszajönni a szüret idején.

Fontos infó a nyáron kirándulóknak: Zengővárkonyon még nem zárták el közkutat hál'Istennek.
Megvesztünk volna a melegtől, ha nem tudunk ott inni, mert botor módon bent felejtettük a pénzt a kocsiban, így a kocsmát nem tudtuk útba ejteni.

Van még kép a FB-on, és ha már egyébként is be vagytok jelentkezve rá, akkor légyszi szavazzatok ránk a Goldenblogon.

Rózsaszín porcelán bili a Zsolnaytól

Amióta olvastam a Zsolnay negyed rózsaszín kiállításról, egyfolytában az izgatott, hogy ha valóban megtalálható itt mindenféle századfordulós használati tárgy, akkor vajon van-e rózsaszín éjjeliedény. Jelentem van. Kettő is.

Tényleg minden megtalálható: rózsaszín fogkefetartó, dekanter, kuglófsütő forma, zsírosbödön, tortatál, szappantartó, kávéscsésze és asztali lámpa talp.

kutyafülű

éjjeliedény 1

éjjeliedény 2

rózsaszín kancsók serege

A legmeglepőbb talán az ételes, ami pontosan ugyanolyan formájú, mint retro pléh társai.

A legszebbek pedig a kecses ecet-, és olajkiöntők, amelyek a formájuk és színük alapján bármelyik mai dizájn vásáron megállnák a helyüket.

A rózsaszín tárgyaknak egyébként nagyon érdekes történetük van. Zsolnay Vilmos 1870-ben kezdett kísérletezni a krómoxiddal, ami rózsaszínre festi az alapmázat. Amint piacra dobták az első, akkor még meglehetősen furcsának számító darabokat, óriási sikert arattak. Megindult a tömegtermelés, de még ekkor is minden darabot kézzel készítettek, így nincs is két egyforma belőlük. Hol a máz árnyalata, hol a forma, hol a fül mintázata tér el egymástól. A századforduló polgári otthonaiban hamarosan mindenütt felbukkant egy-egy kancsó, sütőtál, vagy éjjeliedény amely a cukormázas boldogságot idéző színben pompázott. A Zsolnay pink titkáról itt olvashattok többet.
Zárásnak pedig egy kép a Zsolnay családról.

Aki még ott mulat az Ördögkatlanban, és holnap van ereje/kedve egy további kulturális élményt felszippantani, annak jó szívvel ajánlom a Zsolnay rózsaszínt, és a negyedben lévő Csokoládébolt jeges csokiitalát. Mindkettő nagyszerű.

Fotók saját, és zskn.