2013. július 31., szerda


Nagy bánatomra, elveszett a szentjánosbogarunk. Tavaly még megvolt. Évről-évre mindig szinte pontosan ugyanott találtunk rá a kertben, egy nagy fa alatt ült egy fűszálon.

Alföldi gyerekként elég későn találkoztam először szentjánosbogárral. A Bükk-fennsíkon táboroztunk, és éjjel épp egy lilafüredi vendéglátóipari egységből tartottunk hazafelé, amikor a sötétben a fák között 2 világító zöld pontra lettünk figyelmesek. Mi az? Valami állat?! De mekkora!!! Nem hiába voltunk Twin Peaks rajongók, iszonyúan berezeltünk.  Megálltunk, és suttogva tanakodtunk, hogy mitévők legyünk. Ha elszaladunk, utolér. Ha továbbmegyünk, megtámad. A nagy tanakodás közben a két pont elkezdett távolodni egymástól, és nekünk végre leesett, hogy ezek valószínűleg nem egy hatalmas erdei szörnyállat szemei, hanem csupán szentjánosbogarak. 

A szentjánosbogár a luciferin nevű pigment oxidációjával világít. Anélkül egy jelentéktelen, kukacszerű kis bogárka.
Később persze láttam több helyen is. A legszebb és egészen valószerűtlen fényjátékot a Tátra erdeiben éltük át. Sűrű fenyvesben baktattunk fáradtan, egy vihar után még szemerkélő esőben, sötétben felfelé.  Elszámítottuk magunkat, és eléggé el voltunk kámpicsorodva a dög nehéz hátizsákjaink alatt. Egyszercsak néhány derengő zöld pont bukkant fel a távolban, aztán hömpölygő egyre nagyobb felhővé alakult, és pár másodperc múlva már ott álltunk a raj közepén, körülöttünk derékmagasságban rengeteg ragyogó zöld szentjánosbogárral. A látvány az esőtől párás erdőben olyan volt, mintha a Gyűrűk ura mesevilágába csöppentünk volna. 
Az élményt még az sem tudta elrontani, hogy reggel egy birkahodályban ébredtünk, nem kevés birkaszarral körülvéve.  Éjjel ugyanis annyira elfáradtunk, és olyan reménytelennek tűnt, hogy elérjünk a hegy túloldalán lévő faluig fejlámpával és zseblámpákkal bandukolva, hogy inkább úgy döntöttünk, lefekszünk aludni.  Találtunk egy elhagyott hodályt az erdőben, bevackoltuk magunkat, és csak reggel vettük észre, hogy az aljára terített szalma némileg használt volt már. 

Fotók: 
 Első:http://www.bbc.co.uk/blogs/natureuk/2010/06/have-you-seen-glow-worms.shtml 
Utolsó:http://minimalexposition.blogspot.co.uk/2012/09/tamar-frank-lampyris-noctiluca.html

1 megjegyzés:

Kavics írta...

Két hete - sok-sok év után először - egyetlen kósza szentjánosbogárral találkoztunk. Nagyon örültem, mert már ritkaságszámba mennek. Jó pár éve annak, amikor egy este egy bogárka a nappalinkba tévedt és világított..:-)
Üdv. kavics

Megjegyzés küldése

 
Copyright (c) 2010 Kirándulós blog. Design by Wordpress Themes.

Themes Lovers, Download Blogger Templates And Blogger Templates.