A madár, ami sose száll le

A világ egyik legérdekesebb madaráért a lábatokat sem kell kitenni a városból. Legalábbis Pestről, Kecskemétről, Pécsről, Esztergomból, és Sopronból biztos nem. Ott visítanak és repkednek a magasban az emeletes házak között, például az Őrs vezér téren.

Igen, ezek sarlósfecskék.

Én mindig csodálattal bámulom őket, ahányszor csak találkozom velük. Mitől olyan érdekesek? Hát attól, hogy:

• a világ leggyorsabb röptű madarai közé tartoznak (111 km/h).
• a levegőben esznek isznak, párosodnak, sőt, ott is alszanak.
• soha nem szállnak le a földre, nem ülnek ki ágakra, nem pihennek villanydrótokon. A költésen kívül egész életüket a levegőben töltik.
• a lábaik olyan gyengék, hogy csak a sziklafalakon való kapaszkodásra jók. Járni nem tudnának vele.
• nem igazi fecskék. A kolibrikkel állnak rokonságban.
• a fiókák képesek hibernálni magukat, ha huzamosabb ideig hűvös, esős idő van. Éhségalvásnak hívják, amikor testhőmérsékletük csökken, a szívverésük és légzésük extrém módon lelassul, így akár egy-két hétig is életben maradnak.  
• a szülők ilyenkor akár Horvátországig is elrepülnek, hogy táplálékot hozzanak.
• a párok hűségesek egymáshoz, és a fészkelőhelyükhöz.
• a régi emeletesházakat mesterséges sziklafalnak tekintik, és azok repedéseibe fészkelnek.
• akár 21 évig is élhetnek, ami egy ilyen apró madárnál igazi kuriózum. 
• rettentesen sok levéltetűt, szúnyogot, muslincát fogyasztanak, amiért különösen szeretem őket... 

Ha a levegőből ezt a visítást halljátok, akkor nézzetek fel, és meglátjátok őket, amint ott köröznek, repkednek a magasban. Vegyetek egy fagyit, és üljetek le valahová pár percre figyelni őket. Kecskeméten remek hely a Piaristák tere, a könyvtár kávézó kiülős része, Pesten pedig az Őrs, mondjuk az Ikea előtti park.

Közelről ilyenek:

Ez pedig egy  19. századi ábrázolás a Londoni Természettudományi Múzeumból: