Brázay, a 19.századi marketingzseni

Az erdei kirándulások között tettünk egy kis kulturális kitérőt a pellérdi Brázay-kastélyba. Nem volt nehéz, mert amikor Pécsen, illetve a Pécs melletti Pellérden vagyunk, alig néhány utcányira lakunk innen. Janó ebben a faluban született, és idejárt iskolába. Régóta tervezem már, hogy megmutatom nektek, mert rögtön belészerettem, amikor először megláttam. Szépséges, halvány mohazöld kastély, az udvarán óriási tiszafával és labirintussá nyírt buxusokkal.

Janó úttörőcsapat titkári élményeit mindjárt meglátjátok a videón, de hadd meséljek előbb egy kicsit a volt tulajdonosáról, Brázay Kálmánról, mert az ő története még a kastélyánál is érdekesebb. Brázay (Brazovics) Kálmán a kor reklámguruja volt. Olyan módszereket alkalmazott 120 évvel ezelőtt, amelyek még ma is ott vannak a reklámpalettán: ismert embereknek küldött termékeket, plakátpályázatot hirdetett, képzőművészekkel terveztetett címkéket, cédulákat, újsághirdetéseket, sőt, még PR cikkeket is eljuttatott a lapoknak.
  
A kis Brázay okos és szorgalmas gyerek volt. 13 évesen fűszeresinasnak állt, a pénzből pedig világot látott és nyelveket tanult. Mire felnőtt ifjúként hazatért, már komoly külföldi kapcsolatokkal rendelkezett, és ennek révén Múzeum körúti boltjában kiváló gyarmatárut, kávét, teát, rumot és likőröket árult.

A legnagyobb dobása mégis az általa kikevert sósborszesz volt. Ez valójában sós víz, illatos növényi olajok, és égetett szesz keveréke. Külföldi tanulmányútja során látott hasonlót Franciaországban, majd itthon elkészítette a saját változatát. A Brázay-féle sósborszesz hamarosan olyan népszerű lett, hogy nem győztek eleget gyártani belőle. Ott volt minden háztartásban, és kapható volt a legkisebb falusi szatócsboltban is.

Brázay ismert embereknek küldött belőle, a köszönőleveleiket pedig továbbította a napilapoknak. Így esett például, hogy az akkor már emigrációban élő Kossuth Lajos levele, melyben a sósborszesz megromlott látására gyakorolt áldásos hatásait ecsetelte, minden hazai napilapban megjelent. De kiváló csodaszerként írt róla Jókai, Mikszáth és Benedek Elek is.

Mint sikeres kereskedő, Brázay a kor legnagyobb adófizetői közé tartozott, és számos társadalmi feladatot vállalt. Magánemberként a barátaival szövetkezve titokban segítette Kossuthot. Az emigrációban élő idős Kossuth igen önérzetes ember volt, nem fogadta el a támogatást Brázaytól, így azt Kálmán és barátai az Atheneumnak fizették be, ahonnan szerzői honoráriumként továbbították a pénzt Kossuthnak.     

A sósborszesz gyáros pellérdi kastélyában később a falu általános iskolája működött. 1992-ben az önkormányzat felújíttatta, beépítették a tetőteret is, majd néhány évvel később az iskolát egy huszárvágással teljesen új épületbe költöztették. Azóta ott áll üresen, de amennyire tudják, gondját viselik. Igen takaros és jó állapotban lévő épület a hasonló korú hazai kúriákhoz képest, úgyhogy ha valaki kastélyt szeretne venni, 88 millióért megveheti Brázayét is, mert az önkormányzat évek óta árulja.

Itt pedig Janó kalandjai, úttörőcsapat titkárként:

Segítsetek bejutni az ötvenbe!
Pengeélen táncolunk a blogversernyben, és folyton ötven- vagy hatvan valahanyadikak vagyunk a toplistán. Már ez is felülmúlja az előzetes várakozásainkat, hisz több mint 300-an vannak a versenyben, úgyhogy köszönjük szépen minden szavazónknak. Ettől viszont vérszemet kaptunk, úgyhogy kérlek, ha még nem szavaztatok, szavazzatok ránk, és segítsetek hozzájutni néhány további plusszponthoz, azzal, hogy megkéritek a barátotokat, barátnőtöket, férjeteket, feleségeteket, diákokat, szüleiteket, vagy akit nem restelltek, hogy szavazzanak ők is ránk itt.