Az omlás virágai |
Ma is kíváncsi vagyok az elhagyott házakra, de az izgatottság helyett ma már inkább csak szomorúságot érzek, ahogy végignézem az otthagyott ócska tárgyakat, szétesett bútorokat, rongyokat.
Ebben a tanyában már semmi nem volt, csak a hengerelt rózsák a falakon, alattuk a korábbi inda mintával.
A hengerek szerelmeseinek találtam egy cikket. Benne van, hogy hol lehet még ilyesmit vásárolni.
2 megjegyzés:
Emlekszel a 'rosszhazra'? Kivancsi lennek, hogy kie volt anno...olyan sok kemcso es hasonlo dolog volt a padlason.
Persze, emlékszem. Az a ház hihetetlenül jól bírja, hogy már harminc-negyven vagy még több éve lakatlanul áll, és még mindig nem omlott össze. Még csak meg sem rogyott. Mindig megcsodálom. Kár hogy veszni hagyták. Mamával a betegsége idején, amikor már nálunk lakott, sokat sétáltunk arra, és ő mesélte, hogy itt valami Szalkay néni lakott. Szalkayék most is laknak Katonatelepen, de nem tudom, hogy ez ugyanaz a család volt-e. Valószínűleg valamilyen értelmiségi kisbirtokosé lehetett az a ház. Az is lehet hogy ott dolgozott a Szőlészeti kutatóban Kocsis Pál és Katona Zsigmond idejében, amikor ott még komoly nemesítő és kutatómunka folyt. Nem nagyon tudok elképzelni a környéken más munkahelyet, ahol szükség lett volna kémcsövekre, és tudományos folyóiratokra.
Megjegyzés küldése