Séta Yuppie-val, a bukott vizslával

Pest környéki sétára indultunk a minap Edével és Yuppie-val, a fiatal és kajla vizslával. Ha nincs időtök igazi kirándulásra, de szeretnétek egy jót sétálni az erdőben kutyával, macskával, gyerekkel, barátokkal, és unjátok a Normafát, akkor Pomáz ideális célállomás.

 A HÉV a Batthyányi térről 40 perc alatt odaér. Amint leszálltunk, rögtön be is tértünk egy sörre a pomázi megálló restijébe, Yuppie-t pedig megkínáltuk virsli jutalomfalattal, ami a tartójából menet közben kiborult Ede zsebében. A resti a szokásos szakadt kis kricsmi, de ellensúlyozza némileg a közeget, hogy a pultos nő rendkívül kedves.

Pomázról több szépnek ígérkező túraútvonal is indul. Mi a legkönnyebbet választottuk, a zöld jelzést, ami kb. 5 km, az elején elég hosszú szakaszon át a településen vezet, majd fel az erdőbe, öles, göcsörtös tölgyfák között. Az útvonal vége a Kőhegyi Menedékház, de oda mi már nem jutottunk el, no nem az indító italozás miatt, hanem mert túl kényelmesen haladtunk előre.

Megálltunk minden jelölésre érdemes bokornál, és kerítés mellett őrjöngő kutyánál. Bekukkantottunk a szerb templom kertjébe, megbámultuk a helyi szépségszalon tábláját - szoli csokicső, vibrotréner és zsírbontó kapszula -, és megismerkedtünk egy csomó fával és bokorral, pl. a csíkos-, és a bibircses kecskerágóval, ami úgy hangzik, mint két kimaradt szereplő a Jancsi és Juliskából. A fák narancssárgán lángoltak, mi pedig élveztük a gyönyörű tájat, és a nem túl meredek gyalogutat felfelé. Néha csak úgy mutatóba, treníroztuk egy kicsit Yuppie-t, akinek sokat kell gyakorolnia, mert másodmagával egy pointerrel megbukott a kutyaiskolában.

 Nem baj Yuppie! Majd legközelebb sikerül. Akkor újra eljövünk, és ha törik, ha szakad, felmegyünk a menedékházig.