Hol vannak már azok a rohadt darvak?

Tegnap darulesen voltunk Janóval. Tetszett neki, bár egy kicsit olyan vele madarászni menni, mint amikor Shrekék utaztak a szamárral. Ott vagyunk már? És hol vannak már azok a rohadt darvak?
Hát itt vannak. Meséljenek inkább ezúttal a filmek.

(Bocs, a videó minőségéért. Legyetek velünk elnézőek. Tudom, hogy a kamera használatát még gyakorolnunk kell.)

A darvak a nappalt a földeken töltik, ott táplálkoznak, éjjel viszont vízre szállnak, ahol ilyenkor biztonságosabb, hisz nem tud értük bemenni például a róka. Nagyon félénk madarak, ezért mindig őrszemeket küldenek előre, akik végigpásztázzák az utat, a szántóföldtől a tóig. Ha mozgást észlelnek valahol, akkor messze elkerülik, és kerül velük az egész V alakú csapat.
 
Beleolvadunk a fába, hogy ne ijesszük el a darvakat. De hol vannak már azok a rohadt darvak?

Megjöttek, itt szállnak. Felszállt a pára is, sejtelmes ködbe burkolózott a táj, miközben órási zsivajjal érkezik több ezer madár.

Jött egy utóvéd csapat ráadásnak, közben besötétedett, lehűlt a levegő, indulnunk kellett. Alig láttunk a sáros, csúszós földúton, kikecmeregni.

Hogy ne csak kis fekete pontokként, hanem nagyban is lássatok darut, bemásolom őket:

Az igazság kedvéért ideírom, hogy én ilyet nem tudok fotózni. A HNP honlapjáról szedtem le nektek.

A táj naplemente után percek alatt olyan lett, mintha egy horrorfilm díszleteibe csöppentünk volna.  A darabolós gyilkosok pont ilyen sejtelmes, ködös időben, furcsa alakú fák között dolgoznak. 

A darulesőket elnyelte a köd.

Sötét, borzas szörnyekké váltak a fák.

Itt pedig Janó a szürkületben

Darulesre még lehet menni a Szegedi Fehér tóhoz, és a Hortobágyra is. A két nemzeti park honlapján megtaláljátok az időpontokat. Ne habozzatok, ha látni szeretnétek, mert hamarosan elszállnak végleg.