Portrék a fákon

A Dömörkaputól induló sárga úton több helyen is szuperjó portrékat láttunk a fába vésve.
De bármily felüdítő remekművek is, az "Itt járt Manci és Pista 1985" típusú üzenetek között, fák kérgébe vésni akkor is barbár szokás. Ne tegyétek!

Janó napozik egy agyontetovált bükkfa törzsének támaszkodva.

 

Breki, vagy ET a fatörzsön. Ez nem vésés következménye. Valószínűleg inkább egy természetes sérülés helyén kialakult forradás. 

A fa kérge pont úgy védi a fát a rovaroktól, gombáktól, kórokozóktól, kiszáradástól, mint az embert a bőre. Ráadásul közvetlenül a kéreg alatt található a háncsréteg, ami táplálja a fát. Az itt futó rostacsövek szállítják a levelek által készített tápanyagot a lomb felől az ágak és a gyökerek felé. Ha jó mélyen, teljesen körbevágják, akkor a fa akár el is pusztulhat a tetoválástól.

Úgyhogy, ha ellenállhatatlan vágyat érzel arra, hogy nyomot hagyj, készülj fel, és rajzolj inkább festékszóróval vagy alkoholos filccel szíveket fákra, vagy kövesd Kata és Zoli példáját, esetleg az alábbi társkeresőét.

Ez itt egy elég sajátos módja a párkeresésnek.

Janó is azt üzeni, hogy ne véss a fába: