Újra dalol a fülemüle

pinterest_joaquim_antunes

A fülemüle a világ egyik legszebb hangú énekesmadara. Pár napja megérkezett a mi fülemülénk is, amelyik itt lakik előttünk az erdőben. Úgy megörültem neki, hogy egész éjjel nyitva hagytam az ablakot, és inkább elővettem még egy takarót.

Szeretnétek Ti is hallani? Akkor erdős-bokros helyen sétáljatok estefelé, vagy futás közben vegyétek ki a fülhallgatót. A városban is megtaláljátok, például a Margitszigeten, a Kerepesi-temetőben, vagy a Hajógyári-szigeten.

Most kezdődik a nászidőszakuk, amikor a hím szaporán cifrázott énekével területet és tojót akar hódítani magának. A fülemüle egyébként külsőre egy szürke, illetve barna kis veréb, ami ráadásul igen félénk, így ritkán kerül szem elé, de jelentéktelen küllemét ezerszeresen kompenzálja gyönyörű dalával.

Herman Ottó így írta le:
"A mily fönségesen szép a fülemüle éneke, olyan egyszerű a ruházata. Sötétbarna szeme szinte lángol és megmondja annak, a kinek fogékony a szíve-lelke, hogy ez a szem nemes tekintetű".

Fülemüle fan club 

A fülemülének óriási a rajongótábora. Az angolok például minden évben tartanak Fülemüle Esteket, amikor pokrócba burkolózva ülnek a padon, és hallgatják a csalogányok énekét. Itthon is országos rendezvénysorozattá nőtte ki magát a Fülemülék Éjszakája, aminek rettentően örülök, mert annak idején én indítottam el néhány kollégámmal, úgy, hogy senki sem hitt benne rajtunk kívül. 

 Fülemüle az operában

A vájtfülűek biztosan meghallják - én nem -, hogy Händel orgonaversenyében is megszólalnak fülemüle strófák, Sztravinszkij pedig egyenesen operát írt Andersen Fülemüle meséjéből. Sőt, állítólag a rádió hőskorában az angolok közvetítettek egy szabadtéri koncertet, ahol fülemülék szóltak csellókísérettel.
Egy kis fülemüle ragtime ízelítőnek:

Fülemüle az irodalomban

Az írók és költők is rajongva szeretik. A perzsa mesék tele vannak a reménytelen szerelem szimbólumaként használt csalogánnyal, de írt róla Arany, Tompa, Petőfi, Vörösmarthy, Weörös Sándor és Áprily Lajos is. Róla szól Oscar Wild a Csalogány és a rózsa című szívszaggató meséje, amiben a csalogány rózsatövisre szúrta magát, hogy barátja piros rózsát vihessen a professzor lányának. Brrrr. Borzalom.

Menjetek el egyik este sétálni, vagy üljetek ki pokróccal és mondjuk egy üveg borral felszerelkezve fülemülét hallgatni. Romantikus lelkek fokozhatják az élményt fülemülés versekkel és virágillattal is, pl. úgy hogy orgonabokor alá ülnek le.

A fülemülét éjjel könnyű felismerni, mert ilyenkor már csak ő énekel. Felkészülésnek itt meghallgathatjátok, és itt vannak a Madártani Egyesület fülemüle hallgató időpontjai és helyszínei is, ha inkább szakvezetővel mennétek. Érdemes, mert velük sokkal több érdekességet fogtok látni/hallani.

Még egy kis csalogány art kedvcsinálónak:Forrás: fineartamerica.com_anna_duyunova

 

Egy kis támogatnivaló:

Szervezek egy 'éjszakai hangjai' túrát vakoknak egy nemzeti parkba, ahol fülemülét is hallgatunk. Légyszi, segítsetek összegyűjteni a pénzt a buszra. Itt támogathatjátok, sőt, ha szerencsétek van, akkor velünk is jöhettek, mert a támogatók közt kisorsolunk két helyet. 

Eveztetek már elárasztott erdőben?

Egészen varázslatos élmény! Úgy éreztük magunkat, mintha valami ósdi indiánregény hősei lennénk, ahogy suhantunk - vagy épp fennakadtunk - kenuval a fák között.

Az ártéri erdő szárazon is olyan, mintha egy igazi dzsungelben járnál. Vadszőlő indák csüngenek fákról, szederindák tekerednek a lábadra, ha letérsz az ösvényről, a fák között pedig sok a girbegurba törzsű, hatalmas öreg tölgyfa.

A fáknak derékig, vagy egészen a lombjáig ér a víz. Vízben áll az útjelző tábla, a postaláda, a parkoló, a csónakkölcsönző pavilon, a nyilvános WC. A fenti büfé előtt homokzsákok kígyóznak, a teraszról pedig bámész turisták figyelték, ahogy vízre tettük a kenukat.

Miután pár évvel ezelőtt kis híján ottragadtam egy uszadékfa rakás alatt a Rábában, bevallom itt-ott pánikba estem, amikor egy nagyobb fatörzset pillantottam meg a víz alatt. Ezeket tanácsos elkerülni, miközben folyton figyelni kell, hogy hol férsz át két fa között, merre kanyarodj, hol nem szedik le a belógó ágak a fejedet, hol nem mégy neki víz alatti akadályoknak. Rettentően izgalmas! Pláne úgy, hogy a túrakenu elég lomha jószág, nem lehet vele könnyedén cikázni. 

Ha szeretnétek kipróbálni az árvízi evezést, akkor hajrá! Pár napig még biztosan ilyen magasan lesz a vízállás. A helyszín: Lakitelek-Tőserdő. Kecskemétig jöhettek autópályán. Mi gyerekeket is vittünk. Ha van rájuk való mentőmellény, és tudnak nyugodtan ülni a kenuban, akkor nem kell őket félteni. A sárcok akik velünk voltak, nagyon-nagyon élvezték.

Fotókat találtok a FB galériában.   

Jankó és a cankó

Helyszín: Kelemen-szék, Kiskunsági Nemzeti Park, Kecskeméttől kb. 40 km-re. Gyönyörű szikes puszta, tavasszal vízborítással és madárfelhővel. Április 20-án lesz szakvezetett túra, úgyhogy jöhettek. Részletek lent.
 
ÖT LONCSOS, BOZONTOS, SÁRTÓL CSÖPÖGŐ KUTYA ROHANT KI ŐRJÖNGVE A BIVALYTELEPRŐL, AMIT MEGÁLLTUNK A KERÍTÉS MELLETT A KOCSIVAL. Vacilláltunk kicsit, hogy kiszálljunk-e. A nemzeti parkos srác azt mondta a telefonba, menjünk nyugodtan, nem bántanak. Tényleg nem bántottak, de első ránézésre nem tűntek túl barátságosnak. Váltottunk pár szót a gulyással, megbámultuk a bivalyokat, ők is minket, majd nekiindultunk a Kelemen-széknek.

A bivalyok jó arcok, és mindegyiknek más frizurája van: van amelyiknek elválasztott, hátrasimuló, középen forgós, felálló-borzas, vagy előrefésült frufrus. 

Ezek itt a borjak.

Út az nemigen volt. Látszott ugyan, hogy hol kéne lennie, de valójában mindenütt ameddig a szem ellát csak hullámzó tó, víz és sár, kis szikpadkákkal tarkítva, melyek szigetként emelkednek ki a kotványból. Ebben cuppogtunk kitartóan a madármegfigyelő torony felé. Felettünk rikácsoló dankasirályok repkedtek, dalolt a mezei pacsirta, csetteget az ágon egy házi rozsadafarkú, füttyögtek a piroslábú cankók.

madárnyomok mindenütt

Jankó cankót néz.

Most, hogy már napok óta zuhogott az eső, jólesett egy kis napfény. Sápadt volt és gyenge, de kisütött, és ettől szinte bántóan ragyogóvá változott körülöttünk a víz. Ahogy gázoltunk a sárban, egy egész csapat szarka bohóckodott előttünk, mindig csak egy kicsit röppenve odébb. Hirtelen robajjal vadludak  (azt hiszem nyári ludak) szálltak fel mellettünk, olyan közel, hogy majd' levitték a sapkámat. A vadlibák általában igen óvatos madarak, nem tudom hogy lehet, hogy eddig nem vettek minket észre. Gázoltunk tovább a torony felé. Útközben vadászó füsti fecskékkel találkoztunk, végre hazaértek. Ilyenkor vonulás után legyengülve nagy szükségük lenne a gazdag rovarzsákmányra - szúnyogokra, legyekre, egyebekre, hogy kicsit felszívják magukat a költésre, de nem tudom mit tudtak összegyűjteni ebben a hidegben.

A toronyból nagyon klassz a kilátás. Jól megfigyelhető a sirályok költőszigete, ami felett állandó a ricsaj és a veszekedés. Távolabb a vízen récék ringatóztak, a parton egy pár cankó lépegetett megfontoltan, és itt-ott a csapongó bíbicek is bejöttek a képbe. Szóval van már madárforgalom.

Szeretnétek látni? A Kelemen-szék fokozottan védett terület. Csak engedéllyel látogatható, de ezt nem bonyolult megszerezni. Telefonáljatok a Kiskunsági Nemzeti Park központjába, és jelezzétek, hogy szeretnétek meglátogatni a területet. Valszeg az ott dolgozó természetvédelmi őrhöz irányítanak majd. A lényeg, hogy ő tudjon a látogatásotokról.  Már csak azért is, mert vannak olyan időszakok, amikor a területen szabadon vannak engedve a vízibivalyok .Ilyenkor nem tanácsos arrafelé kolbászolni.

Ha szakvezetéssel, madarásszal szeretnétek menni, akkor javaslom, hogy CSATLAKOZZATOK AZ ÁPRILIS 20-RA MEGHIRDETETT TÚRÁHOZ: "Bíbic nász a Kelemen-széken". Tamás, a terület természetvédelmi őre lesz a túravezető. Jó fej, és rengeteg érdekességet tud, amit szívesen meg is mutat, el is mesél.
Még több kép a FB-on.