Szevasz tavasz. Szevasztok gráciák.

Tudtátok, hogy Botticelli Tavasza 190 növényfajt ábrázol? Egy-két hét, és ilyen lesz a természet a valóságban is, mert a növények villámgyorsan megpróbálják majd behozni a lemaradást, amit az elhúzódó tél okozott.

A képet azt hiszem, az általános iskolás művtöri könyvben pillantottam meg először. Azóta elvakult rajongója vagyok. Akkoriban Flóra volt rajta a kedvencem, mert borzasztóan tetszett a ruháján az a temérdek sok virág. Azóta kicsit változott az ízlésem, és már Zephirt szeretem a legjobban (a kékeszöld alak felfújt arccal a jobb szélen).

Régi vágyam volt, hogy láthassam eredetiben. Az utóbbi években kétszer is eljutottam Firenzébe, de beismerem, az Uffizi látogatása velem nem túl mókás, mert bár látom a többi gyönyörűséget is, de amint megérkezem a Tavaszos terembe, gyökeret verek, és ott állok-ülök, téblábolok órákig. Ha el tudok csípni egy helyet, akkor befurakodok a japán nyugdíjascsoport tagjai közé a kép előtt álló bőr puffok valamelyikén. Előveszem a jegyzetfüzetemet, és felírom a virágokat, amelyeket sikerült kisilabizálnom. Kb. tizenöt-húsz van, amit legalább nemzetségre be tudtam azonosítani. Ez persze szégyenteljesen kevés a 190-hez képest, de én ennek is örülök, mint majom a farkának. Vannak a képen jól kivehető íriszek, százszorszépek, boglárkák, krizantém félék, liliomok, jázmin, nefelejcs, krókusz, búzavirág, és pipacsok.

Itt például egy írisz. Kép: allposters.com

Egyetlen hely van még az Uffiziben, ahová el lehet rángatni a kép elől, és ezt nektek is szívből ajánlom. Az a tetőn lévő kávézó, ahonnan csodás a kilátás, és remek a fekete kávé. Megteheted, hogy nem ülsz le asztalhoz, csak kérsz egy kávét a pultnál, és kisétálsz vele a tetőre nézelődni. Így olcsóbban megúszod, és az élmény is nagyobb.
 
És egy kis játék a végére. Melyik kinek a lába?

 Na jó, adok tippet a szereplőkről:

• Mercurius, vagy más néven Hermész, az istenek hírvivője
• Vénusz
• Flóra, görögül Chloris
• Ámor, azaz Cupido
• Zephir, a nyugati szél ura
• Gráciák, Zeusz leányai

A játék ott van a FB-on oldalamon is, oda várom a megfejtéseket. Ha kapok tőletek öt megfejtést, felteszem a Firenzében készült legviccesebb képünket. Ígérem, ilyet még nem láttatok. 

Tóni bácsi történetei Máté Bencétől

Rég nevettem ilyen jót! Tóni bácsi történetei a délvidékről. Széll Antal egyébként a Körös-Maros Nemzeti Park munkatársa, a túzokok őre, ismert természetfilmes és legendás arc a természetvédők közt, tele remek történetekkel, melyeket egyszemélyes színházként elő is ad.

Zénó, a kecske
Pénzváltás 

A harmadikat csak akkor tudjátok megnézni, ha ismerősei vagytok Máté Bence odalának, mert nem nyilvánosra van beálítva ez a videó. De a FB-on a Kirándulósblog oldalán külön megtaláljátok.
Trabant a mocsárban

A madár, ami finggal udvarol

KÉSZÜLJETEK TÚZOKLESRE ÁPRILIS KÖZEPÉN! A mostanában kezdődő túzok dürgés kétségtelenül a hazai madárvilág legszebb násztánca,  ám a ceremóniát a kakas olyan hanggal kíséri, ami leginkább egy szemérmetlenül hosszú szellentés sorozatra hasonlít.
 
Hallgassátok meg, de munkahelyen csak fülessel! Nem tudtam közvetlenül beilleszteni, úgyhogy katt ide. Tekerjetek le az ötvenegyesig, a túzokig, és jól figyeljetek.

A TÚZOKOK TÁNCA FANTASZTIKUS LÁTVÁNY. A kakas felfújja magát, faroktollait széttárja, szárnyait kifordítja, és messziről úgy fest, mint egy dagadt hógolyó, ami ráadásul mozog. Itt egy kis ízelítő a nászból:

Régebben a túzok monogám madár volt, de az évszázadokon át tartó kakas vadászat annyira felborította az ivararányokat, hogy sokáig a kakasok háremet tartottak, és csak mostanában kezd helyreállni közöttük a régi rend. Lőni természetesen már nem szabad őket. Magyarországon fokozottan védett, a természetvédelmi értéke 1 millió forint. A túzok egyébként Európa legnagyobb testű röpképes madara. A tojók 4-6 kilósak, de az öreg kakasok akár 16 kilósra is megnőhetnek.

A Kiskunsági Nemzeti Parkba ÁPRILIS 13-ÁN LEHET MENNI TÚZOKLESRE, a természetvédelmi őrök vezetésével. Negyedikéig lehet bejelentkezni, részletek a nemzeti park honlapján.

Megmutatom a kedvenc képeimet még kedvcsinálónak. Ezek a fotók a hazai túzokvédelem oszlopos tagjának, Motkó Bélának a fotói, aki kedves kollégám volt egykor a madarászoknál. Szerettem ha jött, mert mindig fantasztikus képeket és történeteket hozott magával, amikor dolga akadt Pesten az irodában.

© Motkó Béla

Ilyen a kakas, amikor felfújja magát, és imponálni akar tojónak.  

© Motkó Béla

Égnek meredő bajusza is van. 

Tanyaudvar túzokcsibékkel. Ezt az ötvenes években készült családi fotót néhány évvel ezelőtt bemutattuk egy kiállításon a Természettudományi Múzeumban, úgyhogy bízom benne, a tulajdonosok nem bánják, ha itt is megmutatom.  Szintén Motkó Béla kollégámtól származik, aki egy helyi családtól kapta. 

Célcsoport elérés a poroszlói kocsmában. A traktorosokat arra kértük a plakáton, hogy ha kaszálás közben túzok fészket találnak (a túzok a földön fészkel), hívják a madarászokat, akik biztonságba helyezik a tojásokat.

Szánkóztunk és medvehagymát szedtünk a hó alól

Idén most először tudtunk szánkózni. Március 16-án. De ez semmit nem vont le az élményből.

Janó csak pihenni ült rá, csúszni nem akart, de legalább költött a szánkózáshoz egy verset: "Eljön az este, és nem lesz a szánkón a beste teste."

 

 És íme mozgóképen is. Igen, jól látjátok, én a béna kis gyerekpályákat preferálom. 

A szánkózás jó móka, de egyszerűen csak sétálni is nagy élmény volt a Mecsekben. Ragyogó napsütés, daloló madarak, és fagyott virágok az út mellett.

  A tegnapi szélviharnak az erdőben már nyoma sem volt.

A FB-ra tettem képgalériát, itt még több képet találtok.

Itt pedig medvehagyma kóstoló a hó alól:

A hétvégére valószínűleg már egy szem sem marad a hirtelen jött márciusi hóból, úgyhogy bátran mehettek medvehagymát gyűjteni. De legyetek óvatosak. Vigyetek zacskót vagy jól összeköthető szatyrot, mert nekünk a 10-15 levél is egy pillanata alatt elárasztotta a kocsit hagymaszaggal.

És ráadásként egy kis tudósítás a Kecskemét-Pécs közötti útviszonyokról, a fél országot lefagyasztó hóvihar után két nappal. Latyak, hófal, és szebbnél szebb szélvájta formák az út mellett, amik úgy festettek, mintha kakaóporral lennének beszórva. 

Rigófüttyös hajnali séta

Nem szeretek hajnalban kelni, de ha már fent vagyok, és fázósan-álmosan baktatok valahová, mindig elvarázsol a város hangulata. Hűvös a levegő, üresek az utcák, csak visszafogottan morajlik még a forgalom, és legfeljebb az utcaseprők beszélgetnek a kisbolt előtt a szürkületben, műanyag poharas kávéval és cigarettával a kezükben. Ilyenkor gurgulázik a levegőben a fekete rigók éneke.

Kép:colouredmondays.tumblr.com

A rigók február közepétől már nász-lázban égnek. A hímek dallal jelölik ki a területüket, ezzel próbálják távol tartani a riválisokat, és így imponálnak a tojóknak. A legnagyobb elánnal kora reggel és alkonyatkor fuvoláznak.

Programajánlat

Keljetek fel egyszer hajnalban, olyankor, amikor az éjjeli sötétség már kezd átmenni kékes, majd egyre világosabb derengésbe. Öltözzetek fel jó melegen, és menjetek le egyet sétálni.

Itt a Beatles Blackbird nótája, és benne a rigó dala ráhangolódásnak.

A legjobb persze az, ha az ember visszafekhet egy ilyen remek kaland után, de ha nem tehetitek, akkor egy kávé-süti páros, vagy egy szalonnás rántotta is méltó zárása lehet a hajnali rigófüttyös sétának.

Urbanista madár

A fekete rigó igazi urbanista madár. 100 éve még erdőben élt, félénk volt, és rigótársaihoz hasonlóan, alig-alig került szem elé. Ahogy azonban a városok terjeszkedtek, úgy nőtt bele a városi létbe a madár.  Nagyszerűen alkalmazkodott a változó körülményekhez, és ma már ott kotor a bokrok alján mindenfelé. Ott van a Margitszigeten, a józsefvárosi foghíj telkeken, a budai villák kertjében, a Deák-téren, a Múzeumkertben és a körgangos házak udvarán. 
 
Angliában egyes példányok még az autóriasztók hangját is megtanulták utánozni, hogy eképpen tűnjenek ki társaik közül. Azt nem tudom, hogy ez a fajta nóta bevált-e nekik a párkeresésben, de az biztos, hogy a helyieket őrületbe kergették vele.

Végül itt egy kis illusztráció, hogyan ismerhetitek fel. Mert nem minden fekete rigó fekete. Csak a három évnél idősebb hímek azok. A tojó (jobb oldali) és a fiatalok (lent) barnás színűek.

képek:rspb.org

Cirbolya, turbolya, borbolya, gurgolya

Emlékeztek még Cirbolyára és Borbolyára a két csehszlovák jóbarátra? Nos hát cirbolya és borbolya, sőt,  turbolya és gurgolya, mind valódi növény nevek. Most csak egyiküket mutatom meg, nehogy összekeveredjetek. Ez pedig a zamatos turbolya. Más néven cigánypetrezselyem, vagy édes petrezselyem.

A jobb oldali a turbolya. Bal oldalon tyúkhúr, szintén ehető gyomnövény, bár mi eddig csak a csirkéknek adtuk.
 Középen százszorszép, virágevőknek. 

Ha olcsó gourmandkodásra vágytok, akkor irány egy közeli zöldterület, hisz nálunk szinte gyomként nő mindenfelé. Ennek ellenére kevesen ismerik és használják, pedig a zamatos turbolya a francia konyha kedvelt fűszernövénye, egyike a nagyrabecsült "fines herbes", azaz finom fűszereknek.

Mire jó?

Salátába, levesek ízesítéséhez, sőt önálló levesként, fűszervajba, túróhoz keverve, szendvicsbe tömködve, és zöld mártásba aprítva. A turbolyakrémleves, és a turbolya kucsmagombával Mautner Zsófitól itt. Itt pedig egy óda a balatonszemesi Kistücsök tavaszi turbolyás tányérjáról.
   
Honnan ismerhetitek fel?

Gyenge, törékeny, világoszöld növény, ami gyakran szinte szőnyegként borítja az üde akácosok alját. A levele petrezselyemhez hasonló. Ha lecsippentetek egy darabot és megdörzsölitek, akkor ánizsos illata van.

Ilyen közelről

Így fest távolabbról, akkor amikor már virágzik (kb. áprilisban). Most még csak a levelét láthatjátok.
Fotó:igyfozanyatok.blog.hu

Vigyázat! Van olyan növény, ami laikus szemnek hasonlíthat a turbolyához, mégpedig a foltos bürök, de ha figyelmesek vagytok, akkor igazából nem lehet ezzel összetéveszteni. A foltos bürök szára ugyanis sötét foltokkal tarkított - milyen meglepő fordulat, és ráadásul nem ánizsillatú, hanem kifejezetten büdös, egérpisi szagú.

fotó: tanagyag.almasi.hu

A büröknek a megjelenése is sokkal magasabb, erőteljesebb. Olyasmi, mint a kapor a kertben. Nem halványzöld, vékonyka, csipkeszerűen törékeny növény, mint a turbolya, hanem erőteljes, sötétzöld levelű, vaskosabb megjelenésű.

fotó:tananyag.almasi.hu

A foltos bürök ráadásul mérgező. Szókratésznek is ebből főzték a bürökpoharat az akkori méregkeverők, de mint mondtam, ha odafigyeltek arra, amit csináltok, akkor egyszerűen nem keverhetitek össze.

Hol nő?

Ilyenkor már terítve van vele az akácerdők alja, és ott van szinte minden elvadult kertben, fák alatt, árokparton. Árnyékos helyen keressétek! Napon, homokon, sziklás, meleg, csontszáraz helyeken nem nő. De ezen kívül mindenütt. A múlt hétvégén találtunk a lakitelki Tőserdőben, de nő a házunk előtti erdősávban is Kecskeméten. Pesten ott van pl. a Kerepesi temető vadabb, dzsumbujosabb részein, de én zuglói foghíjtelken is láttam már a Nagy Lajos király útja mentén - bár nyilván nem ez a legegészségesebb gyűjtőhely. Inkább menjetek vidékre, vagy zöldövezetbe érte.   

És még egy fontos tudnivaló: nem érdemes megszárítani, mint sok más fűszernövényt, mert elveszti az aromáját. Ilyenkor kora tavasszal egy-két hónapig frissen gyűjthető és annyi.
Ha készítettetek valami turbolyásat, várom a beszámolókat.
 

Séta két bejglivel

Zsizsgő, nyüzsgő madarakat, apró sárga virágokat, csónakot tisztító horgászokat, és óriási fenyők között megbúvó kastélyt láttunk hétvégén a Lakitelek melletti Tőserdőben.

Egy rövid sétára mentünk Dióval és Mákkal, a barátaink két bejglijével, azaz beagle-jével. A kutyák iszonyú cirkuszt csináltak a csomagtartóban, annyira izgultak a kirándulás miatt. Legutóbb amikor magunkkal vittük őket, nem hátul utaztak, hanem az ölünkben a hátsó ülésen. Dió húsz kilós, enyhén szólva túlsúlyos, így ott, ahol a lábaival a combomra lépett, hetekig nem múló kék foltokat hagyott. Most örültem, hogy a csomagtartóba lettek bevagonírozva.


Dió a Kistehén. Itt épp megszúrta valami a talpát és amiatt panaszkodik Briginek.

A Tőserdő gyerekkoromban még roppant népszerű kirándulóhelye volt a Kecskemétieknek. Mára már egy kicsit megkopott a fénye a kicsit szakadt  - ám ahhoz képest igen drága - büfékkel, és a Damen/Herren feliratú WC-vel. De a természeti értékein és látnivalóin ez mitsem változtat.

A Tőserdőt, ami valójában egy öreg fákkal teli ártéri ligeterdő a Tisza egyik holtága táplálja. Ez az az erdőtípus, ami ránézésre olyan, mint egy igazi dzsungel. Hatalmas fák vannak benne, melyek néhol vízben állnak. A fákról indák lógnak, az odvakban denevérek és baglyok tanyáznak, a fák között nyáron szúnyograjok cikáznak. Buja és élettel teli minden szeglete. Persze március elején még épphogy csak ébredeznek a lakói.




Tényleg sok a korhadt, kidőlt fa, ami rengeteg élőlények ad otthont. Tavasszal például lehet benne gyíktojást találni.

A kutyák tesztelik nekünk a villanypásztort

Pihenő a Majális réten

Kastély a réten, a fenyők árnyékában. Ma erdészeti üdülő.

Kis tyúktaréj a rét gyepében

 Szerelem a fákon.

 Nem, nem hibiszkuszteát ittunk. A rosé fröccsöt kaptuk teáspohárban.

Valamiért nem tudom visszaállítani normális méretűre a szöveget, de azért végezetül ide teszem a tavaly nyári evezést , arra az esetre, ha szeretnétek látni milyen a Tőserdő rekkenő hőségben. 

Még mindig hóvirág

"Az aztán a jó világ, ahol sok a hóvirág." Janó költeménye, a hóvirágok tiszteletére.

Megnéztük milyen az Alcsútdobozi Arborétum büszkesége, a 2 és fél hektáros hóvirágmező. Hát szó se róla. Gyönyörű! A világ minden szegletéből van itt hóvirág, Libanon hegyeitől a Balkánon át Nyugat-Európáig.

 

Még kb. két hétig mehettek megnézni, de azt javaslom, ha tehetitek, inkább egy hétköznapot válasszatok - hétfőn és kedden zárva - mert most szombaton rengetegen voltak. Végtelen kocsisor parkolt az út mindkét oldalán, és hosszú sorokban vonultak a látogatók az arborétum ösvényein is. Ez  abból a szempontból örömteli, hogy jó látni, milyen sok embert érdekel, kirándulóként viszont kicsit kényelmetlen a tömeg.

Pihenő egy odvas fatörzsön

A park ideális gyerekes programnak is. Nincs ugyan hiper-szuper játszótér benne, de sok a megmászható, kidőlt fa, van patak, híd, babaház, sövényből nyírt labirintus, és sok-sok tér, illetve rét, ahol szaladgálni lehet.  

Ennivalót vigyetek.  Az arborétumban nincs kávézó, étterem, vagy büfé, úgyhogy a legjobb, ha piknikre készültök, és visztek magatokkal finomságokat, pokrócot, termoszban teát, vagy laposüvegben szíverősítőt.
 
A hóvirág mellett keressétek meg ezeket is:

téltemető

valamilyen csinos krókusz vagy sáfrány

Az óriási platán kérge alatt, mindenütt rovarlárvák várták a tavaszt. A platánok megérnek egy külön posztot, úgyhogy hamarosan írok róluk bőveben.

a kastélyból csak a homlokzat maradt

Hunyor

Egy halott kis tengelicet találtunk az egyik fa tövében. :-(

Julcsi, a barátaink kislánya az óriási platán karjaiban.

 Janó az oroszlános kútnál.

Babaház, ahol a hercegkisannyok játszottak. Előtte kis sövénylabirintus.

A kertről:
Az arborétum József nádor kastélykertje volt. A főherceg fontosnak tartotta, hogy lépést tartson a divattal, ezért az akkori leghíresebb kertépítő mestereket kérte fel, hogy tervezzék meg számára a Nyugat-Európában már divatos, romantikus angolparkot.

Az angolkert, vagy tájképi kert olyan, mintha erdőben sétálnál: kicsit kócos, bozontos, vadregényes, hangulatos - hidakkal, mesterséges barlangokkal, tavakkal, kápolnával, kerti pavilonokkal. A másik ismert típus a franciakert, ahol jól fésült pázsit, formára nyírt bokrok, labirintusok, szökőkutak, mértani formákba rendezett ágyások vannak.

Az alcsúti angolparknak csodájára jártak. Ritka növényeket ültettek el benne, tulipánfát, vérbükköt, jezsámen bokrokat, és az elmaradhatatlan keleti platánt, amelynek tarka levelű példányait maga a főherceg hozta Itáliából, és roppant divatosnak számított akkoriban. A herceg állítólag már gyerekkorában is szenvedélyesen érdeklődött a kertészet iránt, és több mint 6.000 növényt ismert, a latin nevükkel együtt. A pálmaházba trópusi, szubtrópusi növénycsodákat telepített, a mini állatkertben pedig - legalábbis Jókai szerint - medve és saskeselyű lakott. Ma már nem lakik. De az épületek és az egykori pompázatos birtok maradványai még most is lenyűgözőek.