Koripálya a kémény tövében

Mintha vmi cseh film életre kelt jelenetét látnád, amikor bepillantasz a gyárudvarra.

Emberek, piros korcsolyákkal, körbe-körbe kavirnyásznak egy bazi nagy, égbe nyúló, díszes kémény körül. Ha még március 11. előtt Pécsen jártok, feltétlenül menjetek be egy órára a Pirogránit koripályára a Zsolnay-negyedben. Utánozhatatlan a hangulata. Amikor először ott jártam a napokban, nem győztem magamba szívni a látványt. Az elhagyott, hatalmas gyárépületek, és a nyers téglafalak meg kémények a színes kerámiadíszekkel egészen fantasztikusak.

kép:zsn.hu

 

Ma visszamentünk. Nem volt egy lélek sem az udvarban. A kölcsönzőben szert tettem egy pár egyen korcsolyára, miközben a biztonsági őr kibújt a szemközti kávézóból, de szigorúan csak egy pillanatra, hogy egy  biccentéssel eltépje a jegyem, mielőtt jégre lépek. Utána úgy ítélte meg nem kell engem őrizni, és sürgősen visszavonult a kávézóba. Enyém volt egyedül az egész koripálya. 

 

 Egy baj volt csak. A szép piros korcsolya, amit a kölcsönzőben adnak, egytől-egyig hokikori. Amivel én nem tudok korcsolyázni. Sosem volt még ilyen a lábamon. Csetlettem-botlottam benne egy ideig, majd amikor már sikerült pár centit siklani, elkezdtem élvezni.

Néha áthaladt az udvaron egy-két ember, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy először beszivárgott egy szemüveges kis óvodás, aki mindenáron fogócskázni akart. Megsajnáltam, játszottam vele egy kicsit, és elkaptam párszor a grabancát. Aztán jött két lány, barátnők, akiken  szintén nem tudtak menni a hokikorival, és csak a palánkba kapaszkodva csúszkáltak, lépkedtek óvatosan körbe-körbe. Utána három kamasz srác jött, viháncolva, nagyokat esve. Hatásos voltam kedvcsinálónak, de ezen a ponton ki is szálltam a játékból. Jó móka, de egy óra elég volt belőle. A műanyag pálya a valódi jéghez képest nagyon vacak, de az élmény kedvéért, hogy egy kályhagyári kémény körül korizol, bőven megéri!

 A kémény egyébként a Cifra-kémény, ami a kályhagyári kemencék gyűjtőkéménye volt egykor. És valóban cifra. Tele van kerámiadíszekkel, de messze nem annyira csicsás, mint mondjuk az alföldi szecesszió gyöngyszemei, a mézeskalács házak, és színes-csillogó kupolák.

szörnyfej a kéményen

a kémény virágai

A Zsolnay negyedben most hétvégén lesz a Jégvirág-fesztivál. Lesz Csokoládé karnevál, jégszobrászat, Rutkai Bori, gyárturizmus, Cabaret Kutuzov, szóval menjetek, ha tehetitek. Mi sajnos nem tudjuk megvárni, mert szombaton már Balatonfüreden van jelenésünk, a szívkórházban.

Ui: Ha tetszett, és még nem tettétek, ne legyetek restek, adjatok egy szavazatot a kirándulós blognak. Köööszi.

Összehasonlító takeaway levestan

Sorra nyílnak a pesti LEVES. sikerén felbuzdulva a vidéki levesbárok.  Szívből javaslom őket, mert egy téli városnéző sétához sokkal jobban esik egy pohár sűrű, forró krémleves, mint egy délutánra már szottyosodó, deformált szendvics a hátizsákból.

Mi három levesesnél jártunk, íme az eredmény:
dizájnban a Vámház körúti LEVES. a legszebb, második a pécsi Souper, harmadik a kecskeméti Leves'M. A külcsínben egyetértettünk Janóval, bár levesügyileg lényegtelen, hogy rózsaszín raklapok, vagy a minimalista fehér uralja-e a berendezést.

LEVES. Bp. Vámház krt.

pécsi levesespohár csendélet a kocsiban

Leves'M Kecskemét

A levesek ügyében már eltérő a véleményünk. Én a pestit kedvelem legjobban, ő a kecskemétit. Pesten  meglehetősen különleges a választék (kókuszos sütőtök, thai csirke, pestós borsókrém leves stb.). Kecskeméten inkább hagyományos leveseket főznek, bár becsületükre legyen mondva, próbálják formálni a vidéki közízlést. Amikor ott jártunk, a megszokott ízek mellett volt egy chowder nevű, ír zöldséges halleves. A betérő diákok azonban makacsul tartózkodtak tőle,  hiába ajánlotta kedvesen a szakács, és bevallom, mi is mást választottunk. Szóval úgy tűnik az alföldi népnek nem kell a chowder.

Souper, egy lakótelep négyemeletesének aljában.

Pécsen csak háromféle leves volt. Mi a borsót és fokhagymakrémet kóstoltunk. Mindkettő rendben van, de nem különösebben finomak. Olyanok, mintha csak egy menzán ebédeltünk volna.

Egyebek: sütik, kekszek, szendvicsek, kávé, saláta, üdítők, menü, mindenütt vannak. A legnagyobb a választék Kecskeméten, a legkisebb Pécsen.

Árak: legolcsóbb Pécs, ott 290 Ft egy leves, a legdrágább Pest 450 Ft-os levessel.

Mindent összevetve legyen az menza, vagy extra minőség, én rajongok a levesbárokért. Nem csak azért, mert jólesik menet közben egy forró, könnyű, olcsó étel, hanem azért is, mert nagyra értékelem azoknak a fiataloknak a vállalkozó kedvét, akik bele mertek vágni egy ilyen üzletbe, és nem restek éjjel-nappal talpalni benne. A levesellátók mindenütt fiatalok, színesek, kedvesek és vidámak! Úgyhogy menjetek, és egyetek.

akik a levest mérik a LEVES.-ben

Ui.: Ha nem vesztek hozzá sütit vagy szendvicset, egy levessel azért jóllakni nem lehet. Legalábbis Janónak nem sikerült. Amint hazaértünk, elővette a macskának vásárolt Tescós májkrémet; én tiltakoztam, ő megsértődött, ezen aztán jól összekaptunk. Úgyhogy, egyetek inkább szendvicset is. Vagy két levest, a béke kedvéért.  

Utó- utóirat: 
Ha tetszett, ajándékozzatok nekünk cserébe egy szavazatot itt.
 

Balaton télen

Takony idő volt mostanában Balatonfüreden. Hideg, köd és nehéz, kásás hó. Ennél randábbat kirándulásra el se lehet képzelni. Itt egy fotó az útról ízelítőül:

Füred viszont még ilyen hendikeppel is gyönyörű: a szép ajtók, a zöld spaletták, és a formás lámpatestek birodalma.

A parti sétány a rikácsoló sirályokkal és az elhagyott kikötővel olyan, mitha valami norvég regénybe csöppenne az ember.

Anita imádlak. Valószínűleg nem a sirály tojta oda.

Ez itt dankasirály, ilyenek vannak Pesten, a Duna-hidaknál is. Amelyiknek sötétbarna a feje, az már udvarolni készül. A barna sapka a nászruhája. A többiek le vannak maradva, mert az övék még csak fehér. 

Van belőlük egylábú, és kétlábú. Az egylábúnak látszó még fiatal. Ezt onnan lehet tudni, hogy barna foltok vannak az oldalán és a hátán, melyek később eltűnnek.

.

Vannak még befagyott lábú kacsák, azaz tőkés récék. A hím feje csillog-villog. Neki ez a nászruhája.

Schmidt Egon könyvében olvastam, hogy az ötvenes években egy urbánus tőkés réce pár fészkelt a Szépművészeti Múzeum tetején. A tojó később a csőrében vitte le a fiókákat az állatkerti Nagy-tóra. 

Ezt pedig mindenki ismeri. Igen, hattyú. De milyen? Bütykös. A homlokán látható dudor miatt. Szépnek szép, de igen agresszív madár, ezért nem nagyon kedvelik a természetvédelmi területeken.

Madárból elég is ennyi. Mire lefotóztam egymillió sirályt - annyira tetszettek - és végiggyalogoltunk a Tagore-sétány terepszínű platánfái között, már odafagyott a kezem a fényképezőgéphez, úgyhogy

rögvest fel is kerestük a Karolinát, hogy megmelegedjünk, és teszteljük, tényleg olyan jó-e amilyennek mondják. Tényleg. Nincs mit cifrázni rajta. Világbajnok!

Janó szélsebesen lapozza az étlapot

A madártejjel leöntött mákos guba, a pálinkapermettel hintett kávé, és a füstölt sajtos pogácsájuk egytől-egyik kiváló. A pincér nagyon kedves, de cseppet sem tolakodó, és láthatóan jól ismeri a rendszeresen betérő vendégek kívánságait. Hétköznap délelőtt, a fenti időjárási viszonyok között is kb. 10-en voltak bent rajtunk kívül, és folyamatosan jöttek-mentek, cserélődtek a népek. 

kávé:karolina.hu

A Karolina kényelmes kuckó a téli hidegben. Érdemes betérni, megmelegedni, egy sütivel jóllakni - lehet, mert hatalmasak - és véginézni a falon a fekete-fehér családi fotókat Karolina nagymamáról, és a cukrászdát tulajdonló, akkor még oldalcsíkos melegítőt viselő unokákról.

És egy kis csemege ráadásnak, hogy valami röhejeset is mutassak Füredről. Spongyabob a kecses és gyönyörű Vaszary-villa árnyékában.

Buszmegálló kisfityóból

Janó kipróbálta.

Belül lila virágos otthonkával kárpitozott kispad fogadja a várakozókat.

A megálló párja a másik oldalon. Egy kicsit szellősebb.

Ez pedig itt valószínűleg az alkotókedvű Pistabá házának kerítése.

Breaking News: Kivirult a borcímke virága, készülhettek Villányba

 Bár tegnap este még hó esett, az elmúlt napok tavaszias időjárásának köszönhetően kinyílt a magyar kikerics a Szársomlyón. A magyar kikerics egy nagyon ritka liliomféle, amit ismerhettek a villányi borok címkéjéről vagy a megboldogult kétforintosról.

Nem csak a ritkasága miatt olyan különleges, hanem azért is mert bár kis termetű és törékeny virág, gyakran már januárban áttöri magát a nehéz, kásás hófoltokon. Hófehér vagy halvány rózsaszín csillag alakú virágai olyanok, mintha valaki díszítésnek szórta volna el őket a sárgás fűben a hegyoldalon.

Most beszéltem a Duna-Dráva Nemzeti Park helyi természetvédelmi őrével, Balogh Lászlóval. Az ő vezetésével lehet menni megnézni. Szerda és vasárnap között minden nap tízkor várja a kikericsvadászokat a Nagyharsány lábánál lévő szoborparkban.

A részletes infókat itt találjátok a tavalyi túraleírásban.    

Hengerelt rózsák egy elhagyott tanyában

Az omlás virágai

Fülöpháza környékén nagyon sok elhagyott, omladozó tanya van. Óriási jegenyefák, galagonya és bodzabokrok ölelik őket. Gyerekkoromban rengeteget kóborultunk ilyen helyeken. Mindenhová bemásztunk, és minden vackot összeszedtünk: madártollat, régi Élet és Tudományt a padlásról, meg nárcisz hagymákat az udvarról.

Ma is kíváncsi vagyok az elhagyott házakra, de az izgatottság helyett ma már inkább csak szomorúságot érzek, ahogy végignézem az otthagyott ócska tárgyakat, szétesett bútorokat, rongyokat. 

Ebben a tanyában már semmi nem volt, csak a hengerelt rózsák a falakon, alattuk a korábbi inda mintával.

A hengerek szerelmeseinek találtam egy cikket. Benne van, hogy hol lehet még ilyesmit vásárolni.