Jabba a Mecsekben

A Mecsek egyik legismertebb kirándulóhelyén, a Jakab hegy oldalában, különös formájú sziklafigurák  ülnek. Úgy hívják őket, hogy babás szerkövek.

Valójában a kovasavtól összecementálódott kemény, szilárd, fagyálló kőzetek - konglomerátumok -, amelyeket a szél, a nap és a fagy faragott ki a körülöttük lévő puhább homokkőből.

A helyiek szerint emberformájuk van. Janó szerint a az egyikük Jabba a hutt. Szerintetek?

Én olyannak látom, mint egy csomó egymásra rakódott, megkövesedett tehénlepény, amelyet egy gigantikus tehén hagyott itt valamikor régen.

Kővágószőlőstől barátságos, 30-40 perces séta, amíg felérünk a szerkövekhez a hegy oldalába. A faluban érdemes vetni egy pillantást az egykor bányászoknak épített lakótelepre. Kisebb, azt hiszem négyemeletes, takaros kockaházak sorakoznak kompakt kis teleppé szerveződve, amelyekben még mindig laknak, bár szerintem kevés lehangolóbb dolog van a világon, mint varázslatos kis falvakban emeletes társasházban lakni.

Ez talán azért tűnik egy kicsit barátságosabbnak, mint a hozzá hasonlók, mert a házak között megnőttek a fák, így ha az egészet egy nagyvárosban helyeznénk át, akár még kellemesnek is mondhatnánk.

A faluból elindulva a piros négyzetet majd a piros keresztet kell követni.

Vigyázat nemrégiben átfestették a turistajeleket!

 
Ahogy haladunk a négyzeten, lassan elmaradnak a házak, a hobbitelkek, és beérünk az erdőbe. Az első állomás a Jubileumi Krisztus kereszt, ahonnan remek a kilátás az előttünk elterülő medencére. Mint terepasztalon a miniatűr házak, jól látszik Cserkút, Kővágószőlős, a két falu közti kanyargó utak, és a távolban a Pellérdi halastavak.

Innen már perceken belül elérjük a babás szerköveket.


Janó és keresztje, kövirózsák és szerkövek közelről

 Azóta eszembe jutott. Babás szerkő, kormos szerkő, és fattyúszerkő!


Kővé vált nászmenet

A szerkövek egyébként a legenda szerint két helyi család egymással versengő, kőszívű tagjai, akik egy kiebrudalt koldus átka miatt váltak kővé, épp lányaik esküvőjének napján. A hegy oldalában látható az egész megdermedt nászmenet.

Nézhetetlen az új Másfél millió lépés

Ma délután véletlenül elcsíptem a Másfél millió lépés Magyarországon sorozat újraforgatott változatát az M1-en. Kb. 6 percig bírtam. Félő, hogy ha tovább néztem volna, a végére felhasítom az ereimet. Nincs ezen mit szépíteni, egyszerűen nézhetetlen!

Olyan, mint valami fullasztó, patetikus nekrológ, öngyilkos hajlamú elmélkedőknek vasárnap délutánra.

Nincs benne semmi életszag, semmi izgalom, semmi mozgalom. Nincs interjú, nincs beszélgetés, nincs sátorverés, nincsenek pocakos helyi bácsik, akik ifjúkorukban lelkes turista szakosztály titkárként betonba foglalták és vascsőbe terelték a forrásvizeket. Nincs vihar, nincsenek fánkot dagasztó, csapatot váró nagymamák, nincs molnár, nincs turistaszállás, nincsenek érthetően és élvezetesen magyarázó tudósok, nincs benne semmi, az egykori sorozat hangulatából.

Akkor adtam fel, amikor a kamera hosszan elidőzött egy öreg fa girbegurba gyökereinél, miközben temetői zene szólt, és a narrátor egy depresszióba taszító verset olvasott fel. Brrrrr. Inkább átkapcsoltam a kettesre. Ennél még a Tények szórakoztató műsorként tálalt gyilkosságai is jobbak.
 
 

Látnivalók a homokon

Mi néznivaló van a homokon? Janó szerint semmi. Szerintem sok minden. A fülöpházi buckavidéken van például árvalányhaj, báránypirosító, szalakóta, ami egy igazi kék madár, és van hangyaleső, boróka, meg galagonya, aminek ősszel izzik a ruhája.

Persze kell némi elszántság, kíváncsiság, vagy perverz őrület, nevezzük aminek akarjuk, hogy a hegyek, vagy a vízpart helyett az Alföldre menjen az ember kirándulni. Nyáron nem is nagyon javaslom ezt a kalandot, csak akkor, ha képesek vagytok hajnalban felkelni hogy útnak induljatok és célba is érjetek még mielőtt tikkasztó sivataggá változtatná a tájat a napsütés.

Mi május elsején voltunk Fülöpházán, ami ideális lett volna, ha nincs aznap rendkívüli meleg, úgy kb. 33 fok. Egy ideig teljesen lekötött a sok virágzó növény, meg az, hogy követni tudjuk a Báránypirosító tanösvény itt-ott hiányos jelzéseit, de 10 körül már kezdett nagyon melegünk lenni. Szerencsére addigra felvettünk nektek egy csomó látnivalót, mert utána csak tikkadtan és izzadtan baktattunk visszafelé, mint két P. Howard hős a Szaharában. A láthatáron közel s távol se település, se kút, se kocsma. Úgyhogy hideg vizet, hideg fröccsöt, és némi harapnivalót mindenképpen csomagoljatok.

Fülöpháza környéke nem olyan táj, ami általában az Alföldről eszébe jut az embernek. Először is, nem lapos. Dimbes-dombos, buckás vidék, hullámzó árvalányhajjal, erdőfoltokkal, nyárfaligetekkel, és sötétzöld, kócos borókabokrokkal. 

Videók:

A természetvédők tűzzel-vassal irtják a selyemkórót, vagy más néven vaddohányt:

 

Virágzik az árvalányhaj, galagonya és báránypirosító
 

Összetapadt bodobácsok
 

A rejtélyes homoktölcsérek

  
Pihenő a buckatetőn

Láttunk még nyulat, nászruhás gyíkokat, és megriadt őzeket is, de őket nem tudtuk felvenni nektek.    
Hogy találtok oda?

Kecskemét felől az 52-es út 20-as km szelvényénél kell bekanyarodni balra. Tábla jelzi a nemzeti park Naprózsa Oktatóközpontját. Pár métert gurulunk, és máris a parkolóban vagyunk, ahonnan a tanösvény, a tornapálya, és az alföldi védett területeken végigfutó piros túraútvonal indul. Van erről a háromról egy összefoglaló térkép a parkolóban, de számomra értelmezhetetlen, úgyhogy figyelni kell, hogy valóban azt a jelet kövessük, amelyiket végig akarjuk járni. Nekünk csak második nekifutásra sikerült kibogozni és külön-külön bejárni az útvonalakat.  

Sütögetés kemencében

A napokban beszéltem Fülöpháza polgármesterével. Azt mesélte van egy kemenceparkjuk, amit a helyiek használnak baráti-családi sütögetéshez, csak a kulcsot kell elkérni hozzá. Zárni is csak a gyerekek miatt zárják, nehogy eszükbe jusson bemászni és bezárni egymást.

Biztos vagyok benne, hogy a vendégeket is tárt karokkal fogadják, úgyhogy próbáljátok ki bátran a kemencében sütögetős fülöpházi pikniket, és feltétlenül írjátok meg milyen volt.

Ridikülös turistalányok az Őrségben

Szeretem a kék túra fénykorából származó táblákat és piktogramokat, amin lobogó hajú, ridikülös turistalányok szelik a kilométereket hegyen-völgyön át. Legutóbb egy barátnőm FB oldalán láttam ilyen fotót, de van belőlük jónéhány az Őrségben is.
Mi május közepén jártunk ott, amikor gyönyörű a táj. Tulajdonképpen egy nagy hullámzó virágszőnyeg az egész, itt-ott erdőfoltokkal és patakokkal tarkítva. A legfiatalabb nemzeti parkunk őrzi itt a természeti értékeket, amit be is mutat rengeteg tanösvénnyel és túraútvonallal. A tanösvények persze olyanok mint másutt. Kicsit szárazak és unalmasak. Aki nem viseltet különösebb érdeklődéssel a körszájúak szaporodása, a hangyaboglárkák, vagy a kockásliliom iránt, vagy nincs egy remek idegenvezetője, aki fogyaszthatóvá teszi az infót, az hamar elunja őket, vagy tanösvény mérgezést kap, mint Janó.

Alább a videókban láttok egy kis ízelítőt. Azért vagyok így beöltözve kotonsapkában, mert május ide vagy oda, kutya hideg volt. Éjjel hat fok, és nappal se sokkal több. Esténként vacogva ültünk a kerti grillsütőben rakott tábortüzünk mellett, krumlit sütöttünk a parázsban, és ittunk, hogy ne fázzunk annyira.


Fürge csele tanösvény, Janó a táblakeretben és sökfák a temetőben

Itt pedig egy igazi James Bond trükk az állatvilágból. Ritka lepkék hernyói, akik hangyalárvának álcázzák magukat.

Ha kimerültetek a tanösvényektől, akkor jöhet egy kis csemege felüdülésnek. Rózsaszín mesebirodalom a határon túli Domonkosfalváról. Az gondolná az ember, hogy ilyen nincs, és mégis van!

 

Utazós infó: 

Mi az autópályát is használtuk, úgy kb. három, három és fél óra volt az út Pesttől, tehát egynapos kirándulásra menni nem érdemes.

Több naposra azonban igen! Az Őrségnek olyasfajta varázsa van, mint a Balaton-felvidéknek. Barátságos, befogadó, simogató táj, ami gyerekes családoknak és nem nagy kihívást kereső túrázóknak is megfelel, mert itt nem kell órákig kaptatnotok felfelé, vagy inadszakadtokig fékezni lefelé, ha útnak indultok valamerre. 
 
A települések nagyon takarosak, és sok a kiadó vendégház mindenféle kategóriában, a medencés lovaspanziótól, az egyszerű, de szépen felújított parasztházig. A nemzeti park honlapján  pedig egy csomó érdekes program van, most éppen szekerezés és lepkevadászat, amit érdemes bekombinálni a kirándulásba.

Réteses cukrászda

Őriszentpéteren van egy kávézó/cukrászda - nem emlékszem a nevére, de azt hiszem az egyetlen cukrászda a településen -  ahol egyáltalán nincs süti a pultban, csak rétes a szomszédos pékségből, az viszont olcsó, finom és hatalmas.

Virágvadászat januárban

 
Ilyen télen

Forrás:NG

 
Ebben a pusztító hőségben jó visszagondolni a legszebb téli kirándulásunkra a Szársomlyón.

Ragyogó januári napsütésben indultunk A Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársával, Balogh Lászlóval. Általában ódzkodom a szervezett, vezetett túráktól, ahol másokhoz kell alkalmazkodni, de most nem volt más választásunk, a szigorúan védett terület csak így látogatható. Bejelentkeztem tehát a nemzeti parkhoz, és elregéltem, hogy nem nagyon szeretnénk csoporthoz csatlakozni, mert most szabadultam másfél hónap gipsz fogságból, és nem tudok másokkal lépést tartani. Jó kifogás volt. A Szársomlyón dolgozó természetvédelmi őrhöz irányítottak, aki megnyugtatott hogy semmi gond, biztos hogy nem lesznek sokan, és majd lassan megyünk. Vasárnap reggel várni fog minket a hegy lábánál található Szoborparknál.

 

Ott is volt ahogy ígérte, és meg kell mondjam nagyon kellemes csalódást okozott. Egész úton csodálatos kalauzunk volt. Rengeteget tudott állatokról, növényekről, földtörténetről, egykori várakról, a hegyhez kötődő legendákról, sőt még a hegytetőről látható borászatokat is sorra vettük. Pontosan tudta, melyik birtok kié, ott mit, hogyan termelnek. Mint kiderült, korábban maga is az egyik villányi borászatban dolgozott.

A hegygerincről gyönyörű a táj. Messzire nyúló szőlőföldeket látni, és a távolban kirajzolódó hegyeket. Északon a Mecsek, délen a horvátországi Papuk-hegység vonulatait. De amire a legjobban vártam, az már a megboldogult kétforintosról és a villányi borok címkéjéről jól ismert magyar kikerics volt.

 Sosem látta még élőben. Most pedig ott volt lépten-nyomon a déli oldalon a sárga fűcsomók között. Vigyázni kellett, hogy hová lépünk, nehogy eltapossuk valamelyiket. A kikerics apró, fehér kis liliomféle, ami törékeny szépségével szinte ragyog a kopár, sziklás hegyoldalon. Mi nem láttunk olyan sokat, de állítólag ötezer tövet tartanak számon belőle.

Mivel a Szársomlyónak nagyon spéci klímája van, rengeteg növényritkaság él errefelé a kikericsen kívül. Egészen pontosan75 védett növényfaj, amelyből négy csak itt található. Mi az erdőben láttunk még virágzó illatos hunyort, és buja zöld ajlnöványzetként burjánzó szúrós csodabogyót. Ez ránézésre csak egy zöld bokor, semmi különös, közelebbről azonban sokkal érdekesebb. Az ami a levelének látszik, az valójában a szára. Úgy hívják ezt a jelenséget a botanikában, hogy fillokládium, magyarul módosult szár. Ezen nőnek a virágok, és ezen találhatók a piros bogyók is. Megmutatom:

A Szársomlyón minden évszakban akad bőven látnivaló. A legkülönösebb persze a télen nyíló kikerics, de él itt több orchideaféle, és itt lakik a legröhejesebb nevű vadvirág, a bakszarvú lepkeszeg. Aztán van még magyar méreggyilok, fűrészlábú szöcske és van hidrotermális kürtő, ami olyan mint egy gejzír, gömbfülkékből álló kristálybarlang, várrom, és Villányi-borút.
    
Hogy és mikor érdemes mennetek

A téli kikericsnéző túra két-három órányi séta maximum. Vannak a nemzeti parknak széles körben meghirdetett időpontjai, de akkor László elmondása szerint őrült sokan vannak és a tömeget három-négy szakvezető viszi.

Jobban jártok, ha a meghirdetett szombati túrák helyett hétköznap vagy vasárnap mentek. Ha még érvényes az infó, akkor szerda, csüt., péntek és vasárnap is be lehet jelentkezni hozzá: Balogh László, tel.: 20/913-7534

  

A találkozó a hegy lábnál van, a nagyharsányi Szoborparknál. 

 

A részvételi díj 700 vagy 800 forint volt, már nem emlékszem, de bőven megérte. Szerintem bármelyik évszakban érdemes felkeresni, sőt, nyáron egy borút-szakasszal is össze lehet kötni, ha már Villányig elmegy az ember.   

Kikerics fanoknak még egy kis kiegészítő: 

A magyar kikerics volt az első védetté nyilvánított növény Magyarországon.(1944.) 

Latin neve Colhicum hungaricum, ami magyar volta mellett arra utal, hogy a növény mérgező. Colhis ugyanis az ókori méregkeverők városa volt, ahol az örök fiatalság utáni varázsszert kutatták, úgy tűnik kevés sikerrel. A kikerics alkaloidája a colhicin, ami gátolja a sejtosztódást, ezért kísérleteznek vele a rákkutatásban. Emellett használják heveny köszvényrohamok kezelésére, de Dr. House-nak is volt már colhicin mérgezett páciense. Az esetleírás egy orvos blogján itt megtalálható.