Kedves kirándulós pajtások!
A blog új bejegyzéseit mostantól a Cafeblogon, ezen a címen érhetitek el. http://kirandulosblog.cafeblog.hu/
Hogy miért? Mert bekerültem a Cafeblog VIP programjába, ami remélhetőleg azzal jár majd, hogy még többeb felfedezik és csatlakoznak hozzánk a virtuális és valós kirándulásokon.
Az eddigi bejegyzéseket természetesen itt is megtaláljátok majd, de az újakat kérlek, a cafeblogon keressétek.
Mivel most költöztetem életemben először blogot, szükségem van egy kis időre míg leküzdöm a technikai akadályokat, és eltörlöm az olyan bakikat, amelyek pl. a videókkal történtek. Nem importálta őket az új rendszer, de no problem, ezt hamarosan megoldom.
Köszönöm, hogy eddig is velünk jöttetek, olvastatok és követtetek. Gyertek a cafeblogra is. Ott már vár titeket egy új bejegyzés, az erdőszéli elhagyott kastályról.
2013. szeptember 28., szombat
2013. szeptember 16., hétfő
Virágzanak az őszikék. Levéltelen, csupasz kis virágaikról Borbás Vince botanikus doktor azt írta:... gyakran úgy tetszik, mintha valaki leszaggatott puszta virágokat szurkált volna a száradó őszi fű közé.
Ezek a képeket pár napja készítettem a Mecsekben, Püspökszentlászlón. Ha mostanában mentek kirándulni, az ország több pontján is találkozhattok nedves réteken, legelőkön a védett őszi kikericcsel, amely hasonlít a kertből jól ismert kora tavasszal nyíló krókuszokhoz. Tavaly mi a balatoni bicikliút mellett találtunk.
Az őszi kikerics egy roppant érdekes vadvirág: finom, halványlila, törékeny kis liliomféle, halálos méreggel a belsejében. Méreganyaga a colhicin, ami nagy mennyiségben fogyasztva igen csúf, fulladásos halált okozhat. Először csak kiszárad az ember szája, csökken a vérnyomása, majd fokozatosan lebénul, és a mérgezés 2.-3. napján beáll a halál keringési és légzési elégtelenség miatt. A régiek szerint még ennél is gyorsabb. Úgy gondolták, „… hogy a gumójától még aznap meg kell halni…” – legalábbis ezt jegyezték fel róla a Pallas nagy lexikonban száz egynéhány évvel ezelőtt.
Nyelvészeknek a növény latin neve is igazi csemege: Colhicum autumnale. A második szó - gondolom kitaláltátok - az őszi virágzásra utal, az első pedig állítólag Kolchis, az ókori méregkeverők városának nevéből származik, ahol az örök fiatalság csodaszerét keresték.
Colhicinnel egyébként kísérleteznek a rákkutatásban is, mert gátolja a sejtosztódást, de Dr. House-nak is volt colhicin mérgezett páciense, egy fiatal srác, akinek Extasy-val jutott az anyag a szervezetébe. Akit érdekel az esetleírás, az itt megtalálja.
Búcsúzóul pedig egy irodalmi érdekesség: Arany János erről a növényről nevezte el kései versciklusát őszikéknek.
"Őszikék"
(Ez új gyűjtemény szándéklott címe)
Olvasó, ha fennakadsz, hogy
Könyvem címe "Őszikék",
Tudd meg: e néven virágok
Vannak ősszel, és -- csibék.
Ezek a képeket pár napja készítettem a Mecsekben, Püspökszentlászlón. Ha mostanában mentek kirándulni, az ország több pontján is találkozhattok nedves réteken, legelőkön a védett őszi kikericcsel, amely hasonlít a kertből jól ismert kora tavasszal nyíló krókuszokhoz. Tavaly mi a balatoni bicikliút mellett találtunk.
Az őszi kikerics egy roppant érdekes vadvirág: finom, halványlila, törékeny kis liliomféle, halálos méreggel a belsejében. Méreganyaga a colhicin, ami nagy mennyiségben fogyasztva igen csúf, fulladásos halált okozhat. Először csak kiszárad az ember szája, csökken a vérnyomása, majd fokozatosan lebénul, és a mérgezés 2.-3. napján beáll a halál keringési és légzési elégtelenség miatt. A régiek szerint még ennél is gyorsabb. Úgy gondolták, „… hogy a gumójától még aznap meg kell halni…” – legalábbis ezt jegyezték fel róla a Pallas nagy lexikonban száz egynéhány évvel ezelőtt.
Nyelvészeknek a növény latin neve is igazi csemege: Colhicum autumnale. A második szó - gondolom kitaláltátok - az őszi virágzásra utal, az első pedig állítólag Kolchis, az ókori méregkeverők városának nevéből származik, ahol az örök fiatalság csodaszerét keresték.
Colhicinnel egyébként kísérleteznek a rákkutatásban is, mert gátolja a sejtosztódást, de Dr. House-nak is volt colhicin mérgezett páciense, egy fiatal srác, akinek Extasy-val jutott az anyag a szervezetébe. Akit érdekel az esetleírás, az itt megtalálja.
Búcsúzóul pedig egy irodalmi érdekesség: Arany János erről a növényről nevezte el kései versciklusát őszikéknek.
Könyvem címe "Őszikék",
Tudd meg: e néven virágok
Vannak ősszel, és -- csibék.
Fotó:wikiről |
2013. szeptember 3., kedd
Mert végre lehet sétálni, bringázni, túrázni és egyáltalán kint lenni anélkül, hogy az ember csatakosra izzadná magát.
Mert jólesik a forró kávé, vagy a meleg tea.
Mert ilyenkor érik a legeslegszebb gyümölcs a világon: a szilva. Néha csak azért leszedek belőle egyet, hogy kifényesítsem és gyönyörködjek benne.
Mert lehet rengeteg bizbaszt gyűjteni. Ki tud ellenállni mondjuk egy friss, fényes gesztenyének? Pláne egy egy burokban lakó gesztenyepárnak!? Vagy sárga, piros, bordó, batikolt faleveleknek? Makknak, csipkebogyónak, zuzmószakállnak? Én nem nagyon, pedig tudom, hogy otthon csak elszárad, összeaszalódik, vagy már a zsebemben elmorzsolódik. Mégis mindig felszedek valami kincsnek titulált kacatot.
És még miért jó az ősz?
- Például mert jó szagú. A tarlók mellett még érezni a szalma és a szénaillatot.
- Mert lehet vonuló madarakat látni, és lehet az északról érkezőket várni: vadludakat és darvakat.
- Mert lehet szarvasbőgést hallgatni.
- Mert giccsesen harmatosak reggelente a pókhálók, így jobban látszanak, és nem megy bele az ember olyan könnyen arccal.
- Mert hordhatom a piros gumicsizmámat. Nem szívesen gyalogolnék benne huzamosabb ideig, de ház körüli tevés-vevésre, és rövid, de sáros sétákra nagyszerű.
- Mert lehet fákat meg tulipánokat ültetni.
- Mert lehet őszi kikericset és gombákat keresni.
- Lehet menni barátokhoz szüretelni.
- Mert lehet vastag levélszőnyeget rugdosni.
- És mert a kedvenc verseimben mindegyikben ősz van. És ősz van azokban a filmekben is, amelyeket csak a látvány, a képsorok kedvéért is újra-újranézek.
Na ki az aki felismeri, hogy melyik film kulissza möge ez a kép? Annyit segítek, hogy ez is ősszel kezdődik. |
A képek forrása sorrendben itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, meg itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt meg itt.
2013. augusztus 27., kedd
forrás:tyra's garden |
Forrás: pinterest |
Enni egyébként már ettem bodzalekvárt, mert barátaim nem olyan restek ez ügyben, mint én. Nagyon kellemes, selymes állagú, édes, de mégsem gejl - bár ez nyilván a hozzáadott cukor mennyiségétől is függ - és nagyon szép színű lekvár.
fotó:ginandcrumpets.com |
Nálunk a kertben is van egy terebélyes bokor. Ilyenkor ősszel hatalmas rajta a forgalom. Jönnek rigók, barátposzáták és mindenféle madárkák csemegézni róla. Az eredmény általában a ház előtt álló kocsin jelentkezik: hatalmas, szétloccsant lilás-feketés madárszarok formájában. Eleinte bosszankodtunk rajta, de ma már csak röhögünk, és tippelünk a rekorderekre.
Kedvcsinálónak pedig néhány recept és késztermék: van pl. grappával kevert csipkebogyódzsem, sonkás-krémsajtos pirítósra, itt a recept a grúz kökényszószhoz, és a bodzamártáshoz, amit vadhúsokra önthetsz.
Ez itt egy galambmell bodzabogyómártással a bbcgoodfood kínálatából. |
Apropó! Zsebbe ne gyűjtsetek. A bodzabogyóban, de másokban is, iszonyú erős festékanyag van, ami az életben nem jön ki a ruhátokból, ha véletlenül összenyomódik.
2013. augusztus 20., kedd
Mi utaztunk Butabogárral. |
Tábla a kishajókikötőben. Tudja vki mi a fene az a sólyapálya? |
Kipakoltunk, sátrat vertünk, Gábor barátunk pedig estére olyan paprikás krumplit főzött a bográcsban, hogy Janó és Dugó a végén kenyérrel még ki is törölgették. Sőt, így utólag bevallom, még aludni is tudtunk a zene és a hepehupás, kőkemény fekhely ellenére, mert a fáradtság és a sör legyőzte bennünk az ünneplők zsivaját.
A két-három útba ejtett kikötő és parti büfé egyébként nagyon kellemes meglepetés volt. No nem a cizellált infrastruktúra miatt, hanem azért mert bár a szolgáltatások fogalmazzunk így, nagyon egyszerűek, de az ott lévő emberek ezt a kedvességükkel, és valamiféle természetes segítőkészséggel kompenzálják. Egy nagyvárosi, rohanó, arrogáns már-már normálisnak tűnő taplóság helyett itt eléd jönnek, megfogják a holmidat, segítenek cipekedni, berakják a jégakkukat a büfé fagyasztójába reggelig, útba igazítanak, megnyugtatnak, hogy sátrazhatsz távolabb is, hisz az őr itt lesz, vigyáz éjjel a hajókra, és ha jégkrémet akar valamelyik gyerek, akkor beengedik a pult mögé, hogy maga válogathasson a hűtőben. Hogy melyik helyek voltak ezek? A Békés-Dánfoki üdülő központ, a köröstarcsai kishajókikötő, és a Félhalmi horgásztanyák.A többit megmutatom képekben:
A kényelmes horgász hajója |
Kiszárad fák törzsei nyúltak ki sok helyen a folyóból. |
A sárga virágmező amibe beeveztünk, a vízitök. |
Többször is megálltunk, hogy a srácok beugorhassanak. |
Janó behúzta a lapátot és várt, hogy talán majd visz a víz. Nem vitt. Sőt, a szél inkább visszafelé fújt amikor nem eveztünk. |
nagytakarítok |
Remek vízálló zsákot kaptunk ajándékba angliai barátainktól, pont a túra előtt. Nagyon jól bevált. Erős, könnyű bele csomagolni, és egyszerűen zárható. Szerettem. |
|
Bekészített akasztókötél öngyilkosjelölteknek. |
Néhány arc a díszes társaságból. Az asztalos, a könyvelő, a tanár, a közgazdász, a blogger, a jó gyerekek, a rossz gyerekek, az egyetemista, a kiskamasz királylány és a többiek. |
2013. augusztus 19., hétfő
Gyerekes vízitúrán voltunk a hétvégén a Körösön, hogy kineveljük saját öregedő, pocakosodó, elkényelmesedő vízitúrás társaságunk utánpótlását.
Janóval mi egy nappal később csatlakoztunk, de már 5.40-kor felkeltünk, hogy időben leérjünk a békési duzzasztóhoz, nehogy ránk kelljen várnia a csapatnak. Félálomban csomagoltunk, így a polifoam helyett a radiátor mögé való hőtükröt raktam el véletlenül.
Persze kár volt rohanni. A társaság még akkor mászott elő a sátrakból. Onnantól pedig tapasztalatból tudtam, hogy még órák vannak hátra az indulásig, úgyhogy cefrés hordókba gyömöszöltük a cuccainkat, és felkerestük a parton a horgász büfét.
Janó legfontosabb úti egysége a hűtőláda. |
6-12 éves gyerekek voltak velünk a csapatban. Eleinte egy kicsit nyüszögtek ugyan, amiért nincs internet a hajókban, de ez a hiányérzet a kaland hevében gyorsan elmúlt. A srácok machete-vel fát aprítottak, kardoztak,
kagylóhéjat gyűjtöttek, felderítettek, versenyt eveztek velünk, és a parti fákra
lógatott kötelekről ugráltak a folyóba.
Induláskor rengeteg döglött kagylót láttunk. Kifordult, málló testük ott lebegett a hajóink körül, majd ahogy távolodtunk egyre kisebbek lettek a tetemek. Volt egy szakasz, ahol az elpusztul kis kagylók pont úgy néztek ki, mintha valaki megcsócsált rágóval köpte volna tele a vizet. Nem tudom mi lehetett a pusztulásuk oka, valószínűleg túlságosan felmelegedett a folyó, és nem volt számukra elég oxigén.Később, ahol mélyebb és szélesebb lett, már kitisztult a víz, és egyre szebb lett a táj. A parton igazi dzsungel: ártéri ligeterdő öreg, víz fölé hajló fűzfákkal - ezek alá ha tudtunk, beeveztünk, árnyékot keresve - és hatalmas, vadszőlő subába bújt nyárfákkal, amelyről úgy lógnak le a szőlőindák, mint a liánok a trópusi esőerdőkben.
Időnként felrebbent előttünk egy szürkegém, vagy elsuhant ragyogó kék nyílként egy jégmadár. A víz felett fecskék cikáztak a magasból pedig gyurgyalagok prüntyögése hallatszott.
Jégmadár, de sajnos nem nekem sikerült így lefotóznom.Ez a kép a wikiről van. |
A nap vége felé egyre gyakrabban ismétlődött ez a jelenet. Kezdtünk nyűgössé válni. No nem a gyerekek, hisz ők jól a szórakoztak: ha volt kedvük eveztek, ha nem, akkor a vízbe ugráltak és csatáztak. Mi lettünk egyre nyűgösebbek, mert kemény az ülőke, mert nincs sodrás, és sokat kell evezni, mert a fényvédő ellenére leégtünk, ami fáj, mert a jégakkuk elolvadtak így nem hűtötték tovább a sört és a csokit. Panaszaink sora nőttön nőtt. Több mint 20 km-t eveztünk Köröstarcsáig, ahol dübörgő zene fogadott minket a kempingben.
Folyt köv. hamarosan.